A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nóvák László: Temetés és sírjelölés az Ung vidéken

ról is. A felvidéken általános szokásnak tekinthetjük ezt a temetkezési pompát, megtalálható volt a barsi, nyitrai részeken is,

3 az abaúji Perényben, Torna vidékén Udvardiban egyaránt. A kardvégre tűzött citrom hordozása ünneplő, magyaros ruhában a középkori vitézi temetési ceremóniával áll összefüggésben. A vitézi kor leáldozásával, a XVII. század végétől a katonai temetési pompa háttérbe szorult, bár egyes elemei (pl. a sírba, illetve a sír körüli lövöldözés szokása) fennmaradtak még a XIX. században is. A fiatalok halála mindenkor megrendítette a faluközösséget, s általánosan, nagyon pompás ceremóniával kísérték utolsó útjukra. A gyászmenet megfelel az esküvői nászmenetnek, pompás ceremóniával ment végbe, a halott ifjú lakodalmaként. A díszbe öltözött gyermek, s a kardvégre tűzött citrom, a középkori vitézi temetésből egyszerűsödött dramatikus játék (a citrom a jogart, országalmát szimbolizálta, a kard pedig a vitézséget), felidézve a régi temetkezési szokások legimpozánsabb külsőségeit. A citromba tűzdelt színes szalagok pedig a halott lakodalmának külsőségeihez tartoznak: a vőfélybotot jelképezi. A citrom vitele egyes helyeken napjainkban is szokásos. Az abaúji Szesztán pl. gyermek vagy fiatal temetésekor tányéron zöld gallyacskára tették a citromot, s ezt a „gyászt" a sírba vetették; a koporsóra a hantolás kezdetekor. A reformátusok körében is szokás volt a fiatalok hasonló pompával történő temetése, bár a temetési menetben zászlót nem vittek. A prédikátor — díszbe öltözve — és a kántor haladnak a gyászmenet élén, majd a koporsó következik, utána pedig a család, rokonság, s a tisztességtévők. 2. kép. Házaspár sírján álló fejfák 3. kép. Anya és gyermeke fej fái. fogyó hold és kehely motívummal Korcsa, 1981. díszítve. Karos, 1981. (A fotók Nóvák László felvételei.)