A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Magyari Márta: A baromfinevelés néhány Ung vidéki faluban

Előfordult, hogy a kotló valamilyen betegség következtében elpusztult, ledöglött a tojásokról, ekkor kotlót is kértek kölcsön, illetve cseréltek egymással az asszonyok. Az volt a szokás, hogy akinek szüksége volt kotlósra, az adott a maga tyúkjai közül két tojós tyúkot arra az időre, míg a másik asszony kotlója ült az ő tojásain. A kotló mindaddig az új helyen maradt, amíg a csibékkel járt. Csak akkor adták vissza, cserélték vissza a két tojós tyúkért, amikor már elhagyta a csibéket és újra tojni kezdett.

2 Amikor a tyúk megkottyan, kotyog akkor kezdődhet az ültetés. Első lépésként igen nagy körültekintéssel választják meg az asszonyok az ültetés időpontját. Az állatok biológiai adottsága és a gazdasági év ritmusa kora tavaszra és nyár végére jelöli ki az ültetés két nagy időszakát. A kora tavaszi időpontot tartják az alkalmasabbnak, mert a tavaszi csirke hamar felnő és korán kezd tojni. Nyár végén, augusztusban - „mikor már kigépeltünk" (vagyis elvégezték a cséplést) - is szoktak még ültetni. A szeptember végén kelt csirkéket területünkön egyöntetűen őszi csirkének nevezik.

3 Az őszi csirke karácsonyra lesz levágni való, egyes vélekedések szerint ez is hamar kezd tojni. Az ültetésnek előzőekben ismertetett két időszakának kijelölését nem befolyásolják a hiedelmek. Ezeken belül azonban az egyes napokat már különböző hiedelmekhez igazítva választják meg. A hold állását is figyelik. Úgy mondják, hogy amikor tőttire van a hold (vagyis telihold van) akkor jó ültetni, a vetést is akkor kell kezdeni. A hét napjai közül a hétfőt és a pénteket alkalmatlannak tartják az ültetésre, helyette a keddi és szombati napot javasolják, így lesz csak szerencsés a kelés. Az ültetés időpontjának megválasztásakor kiszámítják a kelés várható időpontját is. Rossznak tartják, ha nyár elején kelnek a csibék, akkor amikor a csipkefa virít, mert könnyen megbetegszenek és eldöglenek. A kotló számára a fészket kerek vesszőkosárba készítik el. A kast szalmával bélelik ki. A gondosabb asszonyok a szalma tetejére puha sarjúszénát tesznek, közepén mélyedést képeznek ki benne a tojások számára. Nem általános gyakorlat ugyan, de néhány háznál szoktak próbaültetést is végezni. Az elkészített fészekbe este egy tojást helyeznek, s ráültetik a tyúkot. Ha másnap estig nyugodtan ül, akkor aláteszik a többi tojást is. Általában az esti időpontot tartják a legalkalmasabbnak az ültetésre, mert ekkor nyugodtabb a kotló és jobban elfogadja a tojásokat. A tyúk alá minden esetben páratlan számú tojást tesznek, 21-et, 23-at, vagy 25-öt. Egyesek úgy vélik, így szerencsésebb lesz a kelés, mások csak a megszokással magyarázzák, így látták anyáiktól, ők is így csinálják. Ezekben a falvakban is általánosan ismert hiedelem az, mely szerint akkor lesz sok kakas a kikelő csibék között, ha férfikalapból öntik a fészekbe a tojásokat. Dobóruszkán egyenként helyezi a fészekbe a tojásokat a gazdasszony, s közben ezt mormolja maga elé: nem egy, nem kettő, nem három stb., így számolja alá. Szirénfalván az ültetni való tojásokat férfisapkába rakják, szintén azzal a céllal, hogy sok kakas legyen. Itt a sapkából egyszerre borítják a fészekbe a tojásokat, azért, hogy kelni is egyszerre keljenek majd. Amikor a gazdasszony a fészekbe borítja a tojásokat közben ezt mondja: Ülj tormával, Kőccs h ángyával! A magyarázat szerint azért, hogy olyan nyugodtan üljön majd a tyúk, mint a torma a földben, s olyan sok legyen a csibe, s olyan fürge, mint a hangya. Az első napokban, ha a kotló nem ül nyugodtan akkor leborítják egy másik vesszőkassal, vagy rostát helyeznek fölé, s arra egy rossz kötőt dobnak, hogy sötétben legyen, s ne tudjon leszállni a tojásokról.