A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Deli Edit: Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Szuha-völgyben

amely a közös birtokok és haszonvételek használatát szabályozza, egyben közigazgatási feladatokat is ellátott. A kisnemesi falvakban a kegyúri jogot is a közbirtokosság gyakorolta, építtetett templomokat, kápolnákat, iskolákat, s azokat ellátta a szükséges felszerelésekkel is.

12 Az eddigi kutatásokat figyelembe véve az alábbiakban a gömöri Szuha-völgy néhány falujának (Szuhafő, Zádorfalva, Alsószuha) a közbirtokosságra vonatkozó iratait, rendelkezéseit, valamint a Legeltetési Társulatok megalakulását és tevékenységét mutatom be. A kisnemesi falvakban a nemesi közbirtokosságoknak 1848 után már lehettek nem nemes tagjai is, csupán birtokvásárlás jogán.

13 Az úrbéri közbirtokosságok azután jöttek létre, hogy a jobbágyokat az erdőben, a legelőkben és a nádasokban megillető úrbéri haszonvételeket a múlt századtól kiszakították a földesúr vagyonából. Az úrbéri közbirtokosságok nemcsak közös birtoklást és használatot, hanem egyúttal közös tulajdont is jelentettek. Főleg az erdők és a kopár területek, valamint a legelők kezelésére alakult közbirtokosságok tettek szert jelentőségre, amelyek — a törvényi szabályozásig többnyire a nemesi közbirtokosság szervezetét és belső rendjét vették át szokásjogi úton.

14 A társaságok szervezeti felépítése országszerte hasonló. Minden közbirtokosságot választott vezetőség irányít. A vezetőség tagja az elnök — néhol direktornak vagy hadnagynak nevezik. Választottak pénztárost — neve néhol kamarás, — jegyzőt, hiteseket. A vezetőségválasztásról így emlékeztek meg Alsószuhán: „Kinéztek egy jó gerinces embert, aki el tudta vezetni az ügyeket. Ha több jelölt is volt, szavazásra ment a kérdés. Néha korteskedni is szoktak egyik vagy másik jelölt mellett, előfordult itatás is. A pénztárosokat is így választották. Az volt a fő, hogy jól tudjon számolni, jó emlékezetű legyen. Meghatározott időre választották az elnököt és a pénztárost is. Kettő vagy öt évre. Hajói végezték a dolgukat, akkor továbbra is rájuk adták a szavazatokat." A közbirtokosságok működését a hatóságok rendeletekkel próbálták meg szabályozni. Először az 1836. évi IV. tc. foglalkozott a legelőhasználat módjával, nagyobb hatása azonban az 1894. XII. tc.-nek

15 volt, amely kimondta, hogy az osztatlan közös tulajdont képező legelőknél az érdekelt birtokosok közgyűlése állapítja meg a legelő rendtartását, a legeltetés, állattenyésztés, az apaállattartás módozatait. A határozatokat a választott vezetőség — az elnök, a pénztáros, a hitesek stb. — ellenőrzésével hajtják végre. Az 1913. X. tc. kimondja, hogy a közbirtokosság legeltetésben érdekelt tagjaiból Legeltetési Társulatot kell szervezni.

16 A törvényjavaslatot a 2000/1914. évi FM. sz. rendelettel léptették életbe. Az 1913. évi X. tc. rendkívül átgondolt, pontos szövegezésű, szinte minden kérdésre kiterjed a figyelme, valamennyi lehetséges variációra ésszerű megoldással szolgál. A végleges megfogalmazás egy közel félévszázados napi gyakorlat eredménye, rögzítése. Tulajdonképpen a korabeli élet irányította, alakította, a helyi eseteket, megoldásokat is magába foglaló rugalmas példatár ez, amelyből ki-ki igénye szerint választhat, lényegében folytathatja saját vidékének korábbi megszokott gyakorlatát.

1 7 A rendelet végrehajtása, a Legeltetési Társulatok megalakítása azonban az első világháború kitörése miatt sokáig elhúzódott, s csak az 1920-as években, a konszolidáció idején kezdődött meg. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári iratok szerint Borsod megyében ez még később, a 30-as évek elején valósult csak meg.

18 A szuha-völgyi falvakban a Legeltetési Társulatok megalakítása sok nehézségbe ütközött, amint ez kiderült a levéltári iratokból. A járási m. kir. Gazdasági Felügyelő a Közigazgatási Bizottsághoz intézett feliratában a következőket állapította meg: „I. Zádorfalva községben ez idő' szerint társulattá alakitható közlegelő nincsen. A múltban volt ugyan a zádorfalvi 751. számú telekjegyzőkönyvben feljegyzett 206 k. hold 1041 n. öl terjedelmű közös legelője, mely terület azonban az 1894. évi XII. tc. életbeléptetése előtt felosztásra került,