A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Deli Edit: Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Szuha-völgyben

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Szuha-völgyben Az állattartással foglalkozó kutatók eddig kevés figyelmet fordítottak a gazdasági társulatok, közösségek vizsgálatára. E tényre többek között K. Kovács László,

1 Szabadfalvi József,

2 Varga Gyula

3 is felhívta a figyelmet. Szorgalmazták — az állattenyésztés technikája és a tartás módját részletező leírások mellett - a közigazgatási kapcsolatok, a legeltetési rendszerek vizsgálatát, a legeltetési jog alakulását, a legeltetési társulatok létrejöttének körülményeit feltáró kutatásokat. A juhtartáshoz kapcsolódó gazdasági társulatokról

4 több publikáció is megjelent, de a kisparaszti szarvasmarha- és sertéstartás közösségi szervezeti formáival alig foglalkozik néhány tanulmány. Az utóbbi években jelent meg két figyelemre méltó munka, mely ezt a kérdést dolgozza fel. Petercsák Tivadar a Hegyközben vizsgálta a közbirtokosságok és legeltetési társulatok szerepét.

5 Szabó István a Tiszazugban kutatta a legeltetési társulatok megalakulásának problémáit.

6 A közbirtokosságok történetével, kialakulásának, létrejöttének körülményeivel foglalkozik Kiss Ákos több munkájában.

7 Tinnye, Uny és Jászfalu közbirtokosságának történetét dolgozta föl könyveiben a XVII. századtól szinte napjainkig. Csiba Lajos egy csallóközi kisnemesi falu közbirtokosságáról közöl történeti adatokat.

8 A közbirtokosságokkal, legeltetési társulatokkal és más kisparaszti gazdálkodási társulatokkal foglalkozó kutatásokat nehezíti, hogy a levéltárakban nem könnyű hozzájutni a társulatok történetét, múltját, működését feltáró iratokhoz, vagy az iratok igen hiányosak. A Gömörrel foglalkozó kutatókat érzékenyen érinti az a tény, hogy a régi gömöri levéltár — a XX. századnál korábbi iratok — Csehszlovákiában vannak. Ez szinte lehetetlenné teszi a XVIII—XIX. századi anyag felhasználását, ezért a közbirtokosságok működését feltárni csak a recens gyűjtés és a szakirodalomban található analógiák segítségével lehet. Közbirtokosságon az olyan szervezetet értjük, amelynek tagjai ingatlanukat vagy részeit többen közösben bírták, akár csupán mint birtokosok, akár mint tulajdonosok meghatározott arányok szerint, de ezen felül némely közös haszonvételre is közösségben álltak, mint pl. kocsma, mészárszék stb.

9 A XVIII. században működő nemesi közbirtokosságok gazdasági és hasznosítási szervezetként összefogták az egy vagy több község területén levő és több nemes érdekkörébe tartozó osztatlan ingatlanok közös hasznosítását. A nemesi belsőség és tartozékai sohasem váltak a közbirtokosság részévé, viszont a többi ingatlan (legelő, erdő, rét stb.) és a megosztott belsőséghez tartozó ún. kisebb haszonvételek mindig a közösség vagyonát alkották.

10 A közbirtokosságok működését a múlt század végéig nem szabályozták törvények. Szervezeti formájukra, vagyonkezelésükre, képviseletükre a szokásjogilag befolyásolt megállapodások voltak az irányadók, sőt a legtöbb helyen nem is készült „alapokmány", hanem az érdekeltek időről időre, öt—tíz évenként meghatároztak bizonyos szabályokat, amelyeket önkéntesen kötelezőként megtartottak.

11 A közbirtokosságok működését vizsgálva szét sem lehet választani a közbirtokosság és a község fogalmát. Ugyanaz a szervezet,