A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovássy Zoltán: Borsodi követválasztások a XIX. században

Érdekes szóbeszédet örökít meg a napló 1852. évi bejegyzése, amely III. Napóleon francia császárrá választását elemzi: „Ugy hírlik a mostani Osztrák kormánnyal meg nem elégedett Olaszok, Lengyelek és Magyarok, hogy Napoleon egész Európát meg fogja reszketetni, és akor az Osztrák birodalom meg semisitetetik és ugy a Lengyel, mint Magyar Különös Királyok, vagy más Constitutio alá fognak jutni . . ." „Felderülvén az 1861-ik év, annak valamint elején, ugy már az 18604k esztendó'nek vége felé előbb ugyan Pesten, aztán Magyar Ország több várossaiban egymásután le szedettek, vagy is inkább le hányattak az Orsztrák Császári Kétfejű Sas Czimerek. Sött több helyen sárba tapostattak . . . Miskolcz városábul az Ország Gyűlésre Palóczi László és Vadnai Lajos Bizotmányi tagok el is választattak." Borsod megye részéről még hat követet kellett küldeni, azonban „véres öszve ütközések történtek, és hosszú ideig meg nem állapithatott, ki légyen a követ." Megjegyzi azt is a napló, hogy „Miskolcz Város részérül elválasztott követ Palóczi László Pesten az Országgyűlés alatt hirtelen halállal mult ki a világbul. „A néhai követ „nagy érdemekkel tündöklő s valósággal nagy hazafi volt", — s mivel „Palóczi László, mint Miskolczi születésű Miskolczon kívánván eltemetteni, ideiglenesen mit tudni illik részére sir bolt készítethetik, a test az Avasi Nagy Templom egyik oldal részében temérdek nép jelenlétében, több rendbéli bucsu beszédek között bé tétetett. Nyugodjanak hamvai." „Más halál eset is előadta magát . . . gróf Teleki László . . . május hóban nem lévén meg elégedve az Ország Gyűlés alatt folyamatban való tárgyak elő menetelével, azon holnap egyik napja regelén szobájában agyon lőve találtatott s mint a körülmények mutattyák, ő maga vetett véget életének. Miután pedig G. Teleki igen nagy hazafi volt, az Ország Gyűlés igen nagy sajnálattal vette az ő kimúlását", - írja az előző 1860. év eseményeire visszatekintve, majd az 1861. esztendő újabb szomorú eseményeit jegyzi fel. „El nem mellőzhetem ezúttal azon szomorú hirt feljegyezni, hogy ápril holnap 8-n Gróf Széchenyi István a Nagy Magyar meg halálozott, mi épen húsvét vasárnapján történt — az egész haza gyászolja a Nagy férfiút, - kiről mondatik, hogy agyonlőtte magát, vagy is mint mondják titokban ki végeztetett .... Szendrőben azonban 7-ik Májusban először a Catholikus egyházban, azután a Református templomban volt a gyászistentisztelet, — a Catholikus templomban a Libera Nos Domine igen csinosan, a templom előtt pedig a nép hymnus énekeltetett el, - Református templomban pedig az igen jeles parentálás és több énekek énekeltettek. Szóval igen érzi a haza mit vesztett Széchenyi Istvánban, igen, igen sokat!!!" — A szabadságharc Borsod-megyei főszámvevője ezekkel a sorokkal búcsúzott régi harcostársaitól, a Haza nagyjaitól és zárta le a reformkor választási emlékeit is megörökítő sorokat. KOVÁSSY ZOLTÁN