A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: A selmeci akadémiai ifjúság mozgalmai (Első közlemény)

A selmeci akadémiai ifjúság mozgalmai (Első közlemény) A Selmecbányái diákélet sajátos jellegű volt. Mindig is különbözött többi hazai egyetemünk, főiskolánk, akadémiánk ifjúságának életétől. Legjobban bizonyítják ezt a selmeci ifjúság törekvései, mozgalmai a 18. század második felében és a 19. században. Már Mária Terézia korában volt az ifjúságnak egy társas köre. Ez azonban szokásaiban és nyelvében is német volt. Ugyanakkor „élesztette az egymás iránti szeretet nemes vonásait". Ezen társas kör mellett már a 18. század utolsó negyedében a magyar ifjúság is külön baráti kört létesített. Ez még semmiféle szervezettel nem bírt, inkább csak „jó barátok klikkje" volt. A régi kormányrendszerek ellen ez idő tájt Európa-szerte megszülettek a védelmi eszközök különböző nemei, közöttük a titkos társulatok is. A szentszövetség minden államában napirenden voltak az összeesküvések. Az egyetemek és főiskolák falai között is élt a szabadság vágya. Szervezettel bíró magyar egyesület Selmecen csak 1826-ban alakult, a selmeci evangélikus líceumban, „Magyar literatúrai társaság" néven. Ennek az önképzőköre volt a „Nemes Magyar Társaság". Ez azonban nem tisztán ifjúsági egyesület volt, mert beléphettek abba városi polgárok is. Már a 18. század végén állott fenn az akadémián egy „erdélyi társaság" is. 1810-ben pedig már alapszabályokkal erősödve létezett ilyen. Ezt a líceuminál még szélesebb alapokkal bíró, a 19. század elején keletkezett „selmeci magyar olvasó társaság"-ot a nagyszámú főiskolai hallgatóról „selmeci akadémiai magyar olvasó társaság"-nak is nevezték. A társaság más hazafias egyesületekkel (pesti törvényhallgatók; kassai jogászkör) élénk összeköttetést tartott, s velük vállvetve dolgozott „édes hazánk nyelvének felkarolása érdekében." Ez irányú munkálkodásának egyik eredménye az első „magyar bányászati műszótár" összeállítása és kiadása volt. „Az egyesület célja tehát a magyar nyelv ápolása. Feladata, miként az alapszabály mondja: „tagjainak alkalmat s módot szerezni a nemzeti nyelv és irodalom bővebb és alaposabb ismeretére, s a kellemmel párosult hasznos időtöltésre."

1 Az ellenhatás szülte idegen társulatok közül bennünket a selmeci diákélet szempontjából a németországi Tugen Bund és a Burschenschaft érdekel közelebbről, mint amelyekkel a selmeci akadémikusok közelebbi érintkezésben voltak. Ezek köréből többen átjöttek német területről Selmecre, hogy e „szabadabb levegőben" végezzék tanulmányaikat. Az így ide került tanulók nemcsak az újabb eszméket hozták magukkal, hanem a titkos társulatokká tömörülés gondolatát, vágyát is. E vágyuk kielégítést is nyert a Tugen Bund selmeci „Section"-jában, amely egyesületbe minden német hallgató beléphetett, még az osztrákok is, bár a társulat küzdelme Ausztria ellen is irányult. A karbonárik aspirációit hozó néhány olasz aspiráns is szíves fogadtatásra talált Selmecen. Az idegen hallgatók, elsősorban a németek, kölcsönös rendszert és mulatási módot találtak ki: a burschikos életet. „Ez a rendszer különös elzárkózottsága, büszkesége és ragyogó költészete által még akkor is fenntartotta magát, amikor már édes anyanyelvünk hangzott a katedrán!"

2 Az akadémia jeles tanárai sem gátolták meg az egyesületi törekvéseket, sőt irányt adva azoknak, jó akarattal támogatták az ifjúságot.