A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Hizsnyan Géza: Orvostörténeti adatok Gömörből

tudományos magyarázatát kereste és terjesztette; munkásságának jelentősége szinte felmérhetetlen a magyar tudomány fejlődése szempontjából. Szelleme majdhogynem a régi reneszánsz fényével ragyogott. Orvosi értekezésével, melyben a betegségeknek az arcról való felismerését tárgyalja, a mai pszichoszomatikus gyógyászatig érően örökítette ránk a lélek és test egységének elvét. Tevékenysége annyira közismert, hogy részletezésétől eltekinthetünk. szeti Magángyógyintézetét, és megírja az első magyar ortopédia tankönyvet „Gyekorlati testegyenészet" címmel. Közben fáradhatatlanul dolgozik a különböző orvosi és természettudományi egyesületekben. Nemcsak szakmai, hanem haladó közéleti tevékenysége is példamutató számunkra. Hatvaninál és Batizfalvinál kevésbé ismeri a közvélemény a korláti születésű (1762) Kováts Mihály nevét, pedig a múlt század első felének orvosa, vegyésze, kutatója — szerényen, de hallatlan szorgalommal végzett — széles körű tevékenységével a legkiválóbb orvosaink, természettudósaink sorába magasodott. 1808-ban lefordítja és kiadja Gren „Chemia, vagy a természet titka" című művét, az első magyar nyelvű kémiakönyvet bocsátva vele útjára. Húsz évvel később megírja „Medicina forensis" címmel a törvényszéki orvostan első magyarországi kézikönyvét, majd 1835-ben jelenik meg főműve, a „Magyar patika". Ebben felhasználja a népi gyógyászat ismereteit, megadja a gyógyszerek indikációját, a gyógynövények magyar, latin és német nevét, s több helyütt a hatóanyagot is ismerteti. Kováts kiveszi részét a nyelvújító mozgalomból is, de e téren kevés sikert arat; háromnyelvű műszótárával kudarcot vall. A szabadságharc bukása után az agg tudós Mezőcsátra költözik, itt fejezi be hosszú és a magyar tudomány számára igen termékeny életét, 1851-ben. Egy szakorvos és két orvosi képesítéssel (is) rendelkező természettudós után ismerkedjünk meg egy gyógyszerésszel. Karlovszky Geyza 1860-ban Rimaszombatban született, nem sokkal azután, hogy édesapja közjegyzőként a városba került. Még nyolc éves sincs, mikor a család Budapestre költözik. Sorsának irányításába a véletlen is beleszól, Batizfalvi Sámuel, a magyar ortopédia megalapozója Országos viszonylatban úttörőmunkát végző, európai hírű orvostudós volt a rimaszombati születésű Batizfalvi Sámuel is, a magyar ortopédia megalapozója. A szabadságharcban még tábori lelkészként vett részt, majd a Bach-korszak elnyomástól terhes éveiben úgyszólván „beemenekült" az orvosi karra. Egy évvel orvosdoktori és szülészmesteri diplomájának megszerzése után tehetsége és szerencsecsillaga együtt vezetik a kor kiemelkedő sebészegyénisége, Balassa János mellé, s ez meghatározza egész további pályáját. Mestere hívja fel figyelmét a sebészettől épp akkor különváló új tudományra, az ortopédiára, s ő küldi nyugat-európai tanulmányútra. Batizfalvi két esztendő alatt bejárja Európa leghíresebb sebészeti intézeteit, s hazatérve, tapasztalatait felhasználva, megalapítja Sebészeti és Testegyené-