A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Hizsnyan Géza: Orvostörténeti adatok Gömörből

hogy a tudomány felé vezesse: a művelt, művészetek iránt fogékony ifjú (édesanyja a kor ismert írója és költője, bátyja neves festőművész, a Pesti Akadémia tanára) egy rokona jótékony segítségével kerül a nyíregyházi gyógyszertárba gyakornoknak, miután középiskolai tanulmányait a család anyagi helyzetének megromlása miatt nem folytathatta. A szerencse közbelépését követően további tudományos pályáját már saját tehetsége, kiváló képességei határozzák meg. A pesti egyetemen szerez gyógyszerészi oklevelet, s Than Károly mellé kerül tanársegédnek. Még egyetemi hallgatóként egy pályázatra írta „Adatok a vegytan történetéhez hazánkban" című dolgozatát, amely — bár a pályázat nagydíját is elnyerte — ma elsősorban a jeligéje miatt említésre méltó. A húszéves fiatalember választotta jelige minden tudós ars poeticája lehetne: „Életedet a tudományért, tudományodat a hazáért". Jelentős munkákat ír és fordít a gyógyszerészeti kémia tárgyköréből, szorgosan szerkeszti a Gyógyszerészi Közlöny című folyóiratot. Életének, munkásságának talán legszebb méltatását a Gyógyszerészi Közlöny nekrológja adja: „Nemesen gondolkodó, jóságos, aranytollú tanítómestere volt mindnyájunknak. Mintaképe marad mindenkor a hivatását szerető, azt hűséggel szolgáló gyógyszerésznek". A szülőföldről elkerült, országosan, sőt külföldön is elismert személyiségek mellett méltó hely illeti meg a gömöri tudósok között azokat is, akik itthon maradtak, a megyében dolgoztak, s mindennapi orvosi gyakorlatukon felül tudományos tevékenységgel, ismeretterjesztéssel is foglalkoztak. Fontos alakjai Gömör történetének, mert származásuk és munkájuk egyaránt szorosan a megyéhez köti őket. Elsőül Madács Péter nevét említem. A veszverési születésű jobbágyfiú saját erejéből tanult. A debreceni kollégiumban tanítványa volt a nagy földinek, Hatvani Istvánnak, azután gyógyszerészsegédként vándorútra kelt. Tanulmányainak költségeit mindvégig a keresetéből fedezve Wittenbergben szerzett orvosdoktori oklevelet. Azonnal hazatért, hogy nehezen kivívott tudományát itthon kamatoztassa. Liptó vármegye, majd Kishont tisztiorvosa volt. A megyeszékhelyen bábaképző intézet létrehozását szorgalmazta, mely utóbb meg is nyílt. Rimaszombatban élt és dolgozott 1805-ben bekövetkezett haláláig. Löcherer Tamás a rimaszombati kórház fáradhatatlanul szervező, újító, újdonságokat bevezető sebésze volt. A pelsőci születésű (1856) Löcherer a diploma megszerzése után visszatér Gömörbe; Rimaszombatban körorvos, később kórházi orvos. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Gömör megyei Orvos — Gyógyszerész Egyesület tevékenységének irányításában, s — már főorvosként — abban, hogy a rimaszombati kórház korának egyik legkiválóbb vidéki gyógyító intézményévé fejlődött. Saját tudományos eredményekkel, korszakalkotó felfedezésekkel nem dicsekedhetett. A kisvárosi körülmények között nem adatott meg neki a kutatás lehetősége, de kiemelkedő képességeiről a gyógyításban elért sikereken kívül hitelesen tanúskodnak már-már látnoki erejű megnyilatkozásai, melyekben kora tanulmányát megelőzve hirdeti a prevenció fontosságát. („Azt hiszem, alig volna valami nagyobb szerű az orvosi gyakorlatban, mintha meg lehetne találni a prophilacticus gyógyszerét egyes betegségeknek. Különösen a gyermekbetegségeknél járvány esetén ha volna olyan szerünk, melyet szedve a ragályozást ki lehetne kerülni"). A diftéria tüneti kezelésének elégtelen voltát hangoztatja. Bókai professzor Pesten vaskloridos ecseteléssel vélt ezen a téren jó eredményeket elérni, amit a „vidéki orvos" így kommentál az orvosegylet ülésén: „Meggyőződésem, hogy a diftériát csak belső kezelés fogja meggyógyítani". Gömör megye orvostörténetében talán a Marikovszky név a legismertebb, legjelentősebb. Azért így, utónév nélkül, mert egy családról, megyei orvosdinasztiáról van szó, melynek eredete Marikovszky Márton rozsnyói orvos személyéig követhető (szül.: 1728-ban). A család első kiemelkedő orvosegyénisége Marikovszky György, aki szintén Rozsnyón született, 1771-ben. Az egyetem elvégzése után a külföld csábításával szemben