A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Adalékok a XVII-XVIII. századi kárpátukrán migráció történetéhez

Bodzásújlak megtelepítésére vonatkozó irat két magyar nyelvű másolatban maradt fenn. Az 1785-ös változat hitelességét Alexander Ragazzy püspöki főjegyző igazolja,

9 aki a püspöki levéltárban őrzött eredetiből készítette a másolatot. A másik változat az eredetinek a püspöki levéltárba való bekerülését megelőzően készülhetett, s nincs hitelesítve. A telepítő földesúr, Janthó János működése a kérdéses időszakban Zemplén vármegye Levéltárából adatolható — 1698-ban Kapronczay Györggyel pereskedett.

10 A kárpátukrán migráció-történetet tekintve is jelentősége van annak a kérdésnek, hogy hogyan kerültek az eredeti dokumentumok Ungvárra? Bacsinszky András püspök a püspöki levéltár tulajdonképpeni megalapítója, a levéltár gyarapítása ügyében többször is, 1794-ben, 1796-ban felhívta papsága figyelmét arra, hogy a parochiákon levő régi kéziratos dokumentumokat küldjék be a püspökség székhelyére, Ungvárra.

11 Bacsinszky 1796-os egyházi szláv nyelvű körlevelében sürgetve a régi iratok Ungvárra való beszállítását, arra is utal, hogy a püspöki levéltárban a parochiák alapítására, vagyoni körülményeire, templomok építésére stb. vonatkozóan már sok régi oklevél, irat gyűlt össze.

12 Az 1794. ill. 1796-os rendelkezés előtt jóval korábban, 1785-ben vagy azt megelőzően került be ismeretlen úton a püspöki levéltárba a Bodzásújlak újbóli megtelepítésére vonatkozó 1701-es egyezmény. Arról, hogy a parochiákon lévő régi oklevelek, iratok egyházmegyei levéltárba való beszállítására vonatkozó püspöki rendelkezéseket végre is hajtották, a Hodinka Antal által az ungvári levéltárból idézett, hajdúdorogi provenienciájú kéziratok mellett,

13 az is tanúskodik, hogy ma, a XVIII. század hatvanas—hetvenes éveit megelőző időből, görög katolikus parochiális. levéltári anyag egyáltalán nincs.

14 A hazánk területén egykor élt szórványukránság történetének mélyebb feltárása, így lényegében csak szovjet és magyar kutatók együttműködésével végezhető el. A rudabányácskai lakosok, amikor Szlopnay János pataki udvarbíró közreműködésével II. Rákóczi Ferenc fejedelemtől egyház építésére telket kaptak, instanciával fordultak parochusukhoz, az újhelyi esperesi kerület esperesi tisztjét is betöltő sátoraljaújhelyi lelkészhez is, hogy az parochiális joghatóságából eredően engedélyezze számukra a templom felépítését. Kozubszky Simon esperes-lelkész kérelmükhöz azzal a feltétellel járult hozzá, hogy az anyaegyháztól nem függetleníthetik magukat. Az egyházépítésről szóló kontraktusban Rudabányácska megtelepítésének ideje nem szerepel. A templom építésére biztosított telekhely említésén túl arra sem történik utalás, hogy a földesúrral Rákóczi Ferenccel, milyen egyezséget kötöttek a falu újonnan odatelepült lakói. Tárgyunk, a betelepülés idejének meghatározása szempontjából lényeges adat, hogy a rudabányácska! „senátus" tagjaiként a szerződést a bíró, egy esküdt és más „jogi személyek" mellett az „első bányácskai lakos" {Leskanics Simon) is aláírta. A dokumentum alapján Rudabányácska újbóli megtelepítése tehát a XVII. század végén, a XVIII. század elején, 1701 előtt történt

15 (Vö.: Függelék L). A két nyelven is megőrződött okmány azt is szépen megmutatja, hogy bár a parókia alapítása összefüggésben lehet migrációs tényezőkkel, de ez nem törvényszerű, s ezzel a feltételezéssel nagyon körültekintően kell bánni. Példa erre Nyirábrány, ahol az egyházi-állami népesség-összeírások 1786-tól jeleznek görög katolikus népességet, de a község még 1797-ben is Érkenéz fíliájaként szerepel.

16 Kenézlő pl. hosszú éveken át volt Balsa filiája. Amint ezt a kenézlői lakosoknak Bacsinszky András püspökkel folytatott magyar nyelvű levelezése is bizonyítja, a községben betelepüléstől függetlenül, egy tavasz eleji vasárnapi tiszai átkeléskor történt tragédiát követően, 1793-ban szerveződött önálló görög katolikus eklézsia.

17 Bodzásújlak 1701-es megtelepítésére vonatkozó dokumentum választ ad arra, milyen szervezésben, milyen kedvezmények birtokában telepedtek meg az „orosz" lakosok az elpusztult helységben. A földesúr parochiális házhelyet biztosított a papnak, templomot építtetett, s két évre mentesítette a letelepülőket a jobbágyterhek viselése alól, biztosította vallásuk szabad