A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ostravtipné príbehy i veliké cigánstva a zarty (Ujváry Zoltán)

Ostravtipné príbehy i veliké cigánstva a íarty Humor a satira v rozprávaniach slovenského l'udu. (Elmés történetek, nagy hazugságok és tréfák. Humor és szatíra a szlovák nép elbeszélésében.) A szöveget válogatta, az utószót írta, a jegyzeteket összeállította Viera GaSparíková. Tatran Kiadó. Bratislava, 1981. 300. 1. A Tatran Kiadó népszerű, a nagyközönség igényeit figyelembe vevő sorozatot indított L'udové umenie na Slovensku (Népművészet Szlovákiában) címmel. A népművészet fogalmát tágabban értelmező szlovák kutatás a folklór alkotásokat (népdal, népballada, mese, monda stb.) is ebbe a csoportba sorolja. A kiadványsorozat rendkívül hasznos vállalkozás a folklór műfajok szélesebb körű megismertetésére. A kötetek összeállításátjelentős kutatók végzik, s ennek nem csak tudományos szempontból van jelentősége, hanem a nagyközönség szakszerűbb, az esztétikai szempontokat is szem előtt tartó értékítéletének kialakításában az egyes népköltészeti műfajokat illetően. A fenti kötetet a kiváló folklorista, Viera Gasparíková állította össze és rendezte sajtó alá. Nem kis feladatra vállalkozott, mivel a témakör a sikerre bizton számítható városi-polgári szórakoztató műfajok irányába sodorhatja a gyűjtemény szerkesztőjét. A humoros történeteket a szerző tíz csoportba sorolva mutatja be. Az anyag osztályozását a témakör, illetőleg a sztorit meghatározó alakok szerint végezte. A kötetben felsorakoznak a népi adomák kedvelt figurái. Több olyan történet is helyet kapott a gyűjteményben, amelyek a mondák területére is besorolhatók. Ilyenek a történeti személyekkel kapcsolatos elbeszélések, pl. Mátyás királyról, Mária Teréziáról, Ferenc Józsefről stb. De számos humoros történetet találunk a különböző betyáralakokról is. Különösen nagy a népszerűsége a szlovákok híres betyárának, Jánosoknak. Nagy számmal olvashatók cigánnyal kapcsolatos anekdoták. A magyar anyaggal való összehasonlításra pompás változatokat találunk. A történetek jelentős része előfordul az európai anekdota irodalomban. A vándoradomák főbb típusainak a szerző megadja az AaTh. számát. Utal a legfontosabb magyar párhuzamokra is. Az anyagbemutatást a szlovák anekdotákról, humoros és szatirikus történetekről szóló kutatástörténeti áttekintés követi. A szerző nemcsak a _3gfontosabb forrásmunkákra mutat rá, hanem értékeli a vonatkozó anyagot és irodalmat, s kiemeli azokat a legfontosabb jegyeket, amelyek a szlovák nép humorisztikus hagyományát jellemzik. Hangsúlyozzuk a szerzőnek azt a törekvését, amellyel a nagyközönség számára készült kötetben ennek a műfajnak a tudományos értékét, európai kapcsolatait is felvillantani igyekszik. A nagyszerű összeállítás a magyar kutatás számára pompás variáns-összehasonlító anyagot nyújt, amely azonban nemcsak a párhuzamok megállapítását segíti elő, hanem a szlovák és a magyar népi humor elemző vizsgálatára is lehetőséget ad. UJVÁRY ZOLTÁN