A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Majoros László: Megnyitó beszéd a pácini műemléki tanácskozáson

Megnyitó beszéd a pácini műemléki tanácskozáson (1983.X. 27.) Szeretettel üdvözlöm a Pácini kastély műemléki helyreállítása és regionális múzeum tervei című tanácskozáson megjelenteket; a Bodrogközi Múzeumbaráti Kör megalakulása alkalmából. Vörösmarty szavaival nyitom meg a tanácskozást, aki azt mondta: „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék." A műemlék hazánk történelmi múltjának jellegzetes, pótolhatatlan olyan emléke, amely az ország gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődésének bizonyítékául szolgál és építészeti, történeti, néprajzi szempontból kiemelkedő jelentőségű. Ebből következik, hogy a műemlékvédelem feladata a múlt építészeti emlékeinek védelme, helyreállítása és bemutatása. Minden kulturált ország, amely múltjának történeti és művészeti emlékeit meg akarja menteni, törvényt alkotott e célból. A római antik emlékek védelmére már a XVI. században rendelkezéseket hoztak. A magyar hatósági intézkedések nem nyúlnak ilyen messzire, de nem tekinthető véletlennek, hogy Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként — 1848-ban — rendeletet adott ki )V

A sáncolási munkák közben . . . található régiségekre és tárgyakra . . ., azokat a lelőhely és mélység pontos feljegyzéseivel foglalják le a múzeum számára." Az 1848-as szabadságharc óta társadalmunk is hatalmas fejlődésen ment keresztül, amellyel összhangban műemlékvédelmi tevékenységünk is fejlődött, korszerűsödött. Ma elmondhatjuk, hogy a magyar műemlékvédelem nemzetközi szinten is megállja a helyét. Ez köszönhető a műemléki szakembereknek, de köszönhető egyben a társadalmi háttérnek is. A műemlékvédelem ugyanis nem képzelhető el társadalmi összefogás, a műemlékeket értő és szerető lakosság segítsége nélkül. Ez a társadalmi háttér megyénkben is biztosított, amely részben a Honismereti Bizottságokon, részben Múzeum-i Baráti Körökön, valamint a Műemléki Albizottságokon keresztül jelzi észrevételeit, kezdeményez és tesz javaslatokat. Ezeket az észrevételeket - anyagi lehetőségeink függvényében — figyelembe vesszük és beépítjük terveinkbe. Ezt annál is fontosabbnak tartjuk, mert így tudjuk elősegíteni a műemlékek megmentésével, megőrzésével és hasznosításával az emberek térben és időben való beilleszkedését. Ez a feladat mind államunknak, mind megyénknek nagyon sok pénzébe kerül, de a megye műemléki helyzetéhez méltóan ezt a tevékenységet folytatjuk ami már eddig is komoly eredményeket hozott. A megye műemlékek tekintetében nemcsak számukat, de értéküket is tekintve egyike az ország leggazdagabb megyéjének. Itt található az ország műemlékállományának 7%-a (580 db védett épület). A védett épületek kb. 30%-a a megye városaiban, elsősorban Miskolcon, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen és a népi műemlékekben gazdag Mezőkövesden van. Az épületek 70%-a a megye 203 községében található. A műemléképületállományából mintegy 160 épület (30%) van állami tulajdonban, 43% egyházi tulajdon, a többi vállalatok szövetkezetek és magánosok tulajdonában van. A felszabadulás óta a tanácsi ingatlankezelő és városgazdálkodási vállalatok a miskolci, sátoraljaújhelyi és a sárospataki védett lakóházak számottevő részét tatarozták, a