A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Hankóczi Gyula: A Matyó Múzeum múltjából

matyósággal, a néprajzzal, segített engem ebben a munkámban Fél Edit egyetemi tanár és muzeológus. Mikor aztán elérkezett az az idő, hogy múzeumról beszélhettünk és a múzeum megnyílt, akkor aztán így kerültem a múzeum élére. - Milyen elhatározással kezdett munkához, immár most mint a múzeum vezetője? Mikor nyílt meg az első kiállítás, kik segédkeztek a létrehozásában ? - Nagy boldogan kezdtem munkához, no végre megvan a helyiség ugye és most azt a múzeumot be kell népesíteni. A gyerekek is, meg a felnőttek is hoztak sok mindent, vásároltam különböző dolgokat. Már nagyon rákaptak az idegenek is, jöttek Pestről és vigyázni kellett, nehogy kifussunk az anyagból. Szép anyagot tudtam összegyűjteni, olyan formában, hogy nemcsak Kövesdet, hanem Szentistvánt is bemutattuk hímzéseikkel és népművészeikkel. Tardot a szőtteseikkel. Egész új dolog volt ez, ezáltal a környéknek — a három matyónak — megismerhették a népművészetét és a népviseletét. Az első kiállítás azt hiszem, talán egy fél esztendő múlva nyílt meg, amikor már nagyjából kölcsönkéregettem az anyagot. Annyira, hogy be tudtam népesíteni a múzeumnak a termeit és akkor tudtam csak megnyitni. A nagyközönségnek, a matyónak megmutatni, hogy mit akarok én. Mi az a cél, miért csináljuk ezt a múzeumot. Szóval nem csak az, hogy összegyűjtöttük, hanem Mezőkövesdnek a múltját, a népművészetét és történetét is be tudjuk mutatni: hogy keletkezett a község, mikor keletkezett? Azt a bizonyos kertes települést, a kéttelkes nomád formát: mindenkinek volt egy istállója, meg külön egy másik (háza). Ezt a kéttelkes településformát még a 20-as években meg lehetett tapasztalni. A teremőrömre emlékszem, aki segített a kiállítás megrendezésében. Miskolcról Lajos Árpád, meg aztán főképpen aki meghalt, Bodgál Feri. Az gyakran kijött. Felült a motorbiciklire és eljött Miskolcról és nekem adott tanácsot, meg de factó segített. Barabás Jenő csak tanácsokkal segített nekem. Bodgál segített. - Miből állt a kiállítás? - Egy nagy szobából. Egy nagy szobából, ez lett a múzeumnak a nagyterme. Két kisebb szobából, egyikbe a hímzéseket, a másikba a tárgyakat tettük bele. Egyébként nem is olyan sokára .. . meg tudtuk csinálni a környező két falunak, Tardnak és Szentistvánnak a bútorait, hímzéseit. Kompletten berendeztük a két szobát is meg a matyó szobát is. -Az 1950-es évek törekvései közül emlékszik olyanokra amelyek nem sikerültek vagy nem valósultak meg? - Igen. Az kedvetlem'tett el teljesen, hogy föltettem én,hogy egy hithű matyó házat szerezzünk be belülről is. össze is gyűjtöttem ezekre az anyagot és az idegenforgalomnak valahogy a község átjátszotta, vagy nem tudom én. Csak aztán vittem a hallgatókat vagy a nézőket a múzeumba és egyszer csak azt látom, hogy közbe ott a „matyóháznak" a szobájából viszik a köcsögöket, meg isszák a bort, meg mit tudom én. És akkor jöttem rá, hogy Budapest vagy Miskolc rendelkezik a házzal. Szerettem volna, hogy végre egy maradjon. Nem lehetett. Egyébként is volt egy szép üstökös ház, egy mellékutcában. Nagyon szép volt. Kértem a községnek a vezetőségét, a titkárt, hogy közel van, ne engedjék el. Mégis megengedték és elbontották. Ezek voltak a fájdalmaim. Amiért így könyörögtem és amit nagyon-nagyon szerettem volna, hogy azt az üstökös házat, meg azt a főtéren levő házat teljesen berendezzük. Közvetlen a főtéren van. Miért nem lehetett volna azt megtartani? Sajnos ezek nagyon fájdalmas dolgok voltak. Én azt szerettem volna elérni, hogy a Kis Jankó Bori néni körzetében még öt ház van. Ezt a négy-öt házat hagyják meg, úgy hagyják meg és ne nyúljanak hozzá. Nem tudom, hogy aztán sikerült-e? Én azt szerettem volna, hogy benne laktak volna az emberek. Hogy ne bontsák meg ennek a szerkezetét, tetejét és tovább, ahogy felépítették a különböző házakat. Ezek különböző formátumokban is eltértek egymástól. De rendkí-