A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Hankóczi Gyula: A Matyó Múzeum múltjából

A Matyó Múzeum múltjából Dala József a mezőkövesdi Matyó Múzeum első igazgatója volt 1952 és 1970 között. Esztendeinek száma ma már nyolcvan fölött van, de jó egészségnek örvend, családja körében él Budapesten. Beszélgetésünket fővárosi lakásában folytattuk. * — Már jóval a múzeum megalakulása előtt, Önnek Mezőkövesden komoly tárgygyűjtő tevékenysége volt, ezen alapult a gimnázium néprajzi gyűjteménye is. Hogyan kezdődött a gyűjtés és mi lett a tárgyak későbbi sorsa? — Először rajzokat gyűjtöttem a gyerekekkel. Gyerekekkel, amiket ők, mint matyó gyerekek rajzolni tudtak, így aztán jelentős motívumkincset tudtam összegyűjteni. Azonkívül Bori néni nekem lerajzolta az összes motívumait egy ilyen nagy papírosra és nekem is dedikálta. Szóval benne éltem a népművészetben az iskolai munkám mellett és nem feledkezve meg arról, hogy — én vasi ember vagyok, Sárvárott születtem - olyan helyen élek, ami tisztára a cifranyomorúságot jelenti. Azt a nyomorúságot el sem tudtam képzelni Én úgy vigyáztam ezekre a tárgyakra, mint a szemem fényére. Rengeteget gyűjtöttem össze, mindenfélit, amit csak tudtam, ami a gyűjteménybe vágott. Értékes dolgok voltak ottan nagyon: nagy, hatalmas objektumok, szőlőprés, nagy faeke fakarikákkal, meg a falon is rengeteg kézimunka volt, rengeteg kézimunka. Aztán nagyon sok kerámia volt, azt sokat gyűjtöttem, rengeteget a gyerekekkel gyűjtöttem össze. Jöttek a németek és rögtön lepucolták az egészet. Ami ott maradt, azt pedig azután az utánuk következők elégették télen. Évtizedeknek a gyűjteménye ment el, kárba veszett. — Milyen körülmények között alakult meg a múzeum 1952-ben? Hogyan került Ön az élére? — A múzeum terve élt már akkor, amikor Fél Edittel dolgozgattunk és gyűjtöttünk. Ez állandóan kísért engemet, és akkor ez realizálódott, amikor a (mai) Matyóház (épülete, azaz az egykori Korona-szálló) megürült, kiköltöztek belőle az olajfúró munkások és üresen állt a földszint is, meg az emelet is. A Matyó Szövetkezetnek nem volt helye, a múzeumnak megint nem volt helye. Odaadták kulturális célokra. Múzeum céljaira és háziipar céljaira. Azért kerülhettem a Matyó Múzeum élére, mert kövesdi tartózkodásom alatt a néprajzzal, a matyók néprajzával foglalkoztam, amennyire csak tőlem telt. Szociális körülményekkel is foglalkoztam és ezekről írtam is sokat, még rádió-előadást is tartottam kettőt. Az egyik a Híres Mezőkövesd volt, a másik pedig Mezőkövesd népművészete. '38-ban tartottam, ez volt az első előadás a matyóságról. Mivel én sokat foglalkoztam a *Dala József a kötet nyomdai munkálatai alatt, 1985. január 9-én, életének 84. évében elhunyt. (A szerk.)