A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Sándor István: A matyók kutatása a harmincas években

egy évszázadon át volt gondja Mezőkövesdnek. Azt mondhatnánk, a matyók hagyományos életrendjét évenként ritmikusan megbontó summásság is kényszerű, másodlagos hagyománnyá vált. így érthető, hogy foglalkozott vele Györffy egyik külön tanulmánya (1929), Herkely könyvének egyik fejezete. Mélyebbre hatolt azonban a jelenség okainak feltárásában, s nem elégedett meg a gazdasági válság sablonjának emlegetésével Bielek Tibor, aki a község egészségvédelmi helyzetének tanulmányozása során tárta fel a történelmi okot, mutatott rá a gazdasági bajok forrásaként a község túlnépesedésére. Szerinte a XIX. századi demográfiai robbanás, amely végeredményben a matyóság egészséges életerejének biológiai kifejezése, különös ellentmondásként az életerő helyi megfogyatkozásának állapotához vezetett. Mezőkövesd nem vett részt az iparosodás áldásaiban, a nagy földek karéjában pedig mezőgazdasági területét nem szélesíthette. Megoldásként tehát a földtelen és csak alig életképes törpebirtokkal rendelkezők számára csak az idegenben végzett időszakos munka maradt, s emellett még a helyi hímzőművészet, a hímzőkészség áruba bocsátása a munkáltatók szabta nyomorúságos ellenszolgáltatásért. E jelenségek összefonódásáról nyújtott képet „Mezőkövesd szociográfiája" című dolgozatom (1934). E szociografikus törekvések eredményeként a harmincas éveken túl Mezőkövesd néprajzának kutatása tovább már nem volt végezhető társadalmi és történeti távlatok nélkül. A tényszerű vizsgálati eredmények roppant felhalmozódása mellett ezt a módszertani tanulságot kell az évtized Mezőkövesddel kapcsolatban kibontakozott legfőbb eredményeként elkönyvelnünk. SÁNDOR ISTVÁN