A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Halász Péter: A Honismereti mozgalom Magyarországon

még az agronómusokból is, hanem hogy a népi műveltség iránt is fogékonnyá tegye még az agronómusokat is. Az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom mellett, és részben annak példájára később, a hatvanas években kibontakozott és felzárkózott a hely történetírás. Művelői részben a néprajzi gyűjtők köréből kerültek ki, részben pedig olyan tanárok, tanítók lettek helytörténészekké, akik felismerték a helytörténet, s azon belül az üzemtörténet, a téesztörténet, az intézménytörténet, az iskolatörténet jelentőségét az iskolai történelemtanítás hatékonyabbá tétele szempontjából. A Honismereti mozgalom tehát már viszonylag korai időszakában olyan lelkes lokálpatriótákat, szülőföldjükhöz ragaszkodó, s azért tenni is akaró embereket fogott össze, akik önkéntesen, belső indíttatásra vállalták szűkebb közösségük múltjának és jelenének kutatását. Ily módon egyre terebélyesedett a mozgalom, fokozatosan kapcsolódott ide a krónikairás, a munkásmozgalom, az üzem- és tsz-történet, a műemlékvédelem, az országjárás, a természet- és környezetvédelem, a nemzetiségi honismeret, újabban a. szociológiai vizsgálatok bizonyos vonatkozásai, és még jónéhány egyéb terület. 1960 után előtérbe került a Honismereti mozgalom intézményes támogatásának kérdése és a Népművelési Intézet, valamint a Hazafias Népfront vállalta ezt a korántsem egyszerű feladatot. Aligha tudott volna ez a két intézmény megbirkózni a feladattal, ha csupán hivatali feladatként kezelték volna a kérdést, és nem olyan emberek veszik kézbe a mozgalom irányítását, szervezését — Töltési Imre és Nóvák József személyében —, akik Kodály szavaival élve: „déli harangszókor nem dobják vissza a maltert a vakolóládába." így tehát 1960-tól számítjuk a szervezett Honismereti mozgalmat. Az eltelt több mint két évtized pedig azt mutatja, hogy egy mozgalom számára szocialista társadalmunkban sem elégséges az, ha egyszerűen szabad utat kap. Kivirágzásához és termőre fordulásához elengedhetetlen, hogy a legfelső fórumokon újra és újra kinyilatkoztassák, leszögezzék annak társadalmi hasznosságát, politikai jelentőségét, s a különféle intézmények számára ajánlják, javasolják, sőt esetenként előírják a mozgalom támogatását. 1968-ban a Hazafias Népfront IV. kongresszusa állást foglalt abban a tekintetben, hogy a Honismereti mozgalom szervezése a Népfront keretében történjék. A Magyar Szocialista Munkáspártnak a hazafiság eszmei fogalmát tisztázó útmutatása és a HNF összefoglaló munkája nyomán, 1970-ben megtartott I. Országos Honismereti Konferencia megfogalmazta, hogy „a mozgalom legyen a szocialista haza megszerettetésének alkotó műhelye, amely az egyetemest, a nemzetit és a helyit elválaszthatatlan egységbe láthassa." 1972 október 14-én megalakult a HNF Országos Honismereti Bizottsága és ezzel létrejöttek a feladat igényesebb ellátásának személyi és intézményi feltételei. A bizottság elnöke — haláláig — Ortutay Gyula volt, aki egy ízben a következőképpen nyilatkozott a mozgalom lényegéről: „A mi munkánk része a Hazafias Népfront országos politikai mozgalmi munkájának és nem érné el igazi célját, ha nem politikai töltésű, nem politikai indulatú mozgalmi munka lenne, ha nem az lenne, amivé tenni akarják, hogy tudniillik a szocialista haza szeretetének, a szocialista haza megszerettetésének önkéntes, nagy műhelye legyen." A történelmi hűség kedvéért meg kell mondanunk, hogy az idők során nem minden helyen, és nem minden szinten tekintették a Honismereti mozgalmat társadalmunk egyértelműen pozitív jelenségének. Azok részéről, akik különböző okok miatt nem látták, nem akarták, vagy nem tudták áttekinteni a mozgalom egészét, s kiragadott, ezért torzító részletek alapján ítéltek, nem egyszer hangzott el a régi aggodalom: a mozgalom a nacionalizmus, a nemzeti bezárkózás, az öncélú múltba fordulás lehetőségét hordozza magában. Sőt a régiekhez újabb vádak is kerültek, ilyen volt a „parattalanság", másfelől pedig a „beszűkülés veszélye" és az, hogy „a mozgalom még mindig csak keresi önmagát." *