A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - V. B. Liszicin: A Vologda Területi Múzeum

150-nél több vándorkiállítást rendezett kórházakban, katonai egységeknél, agitációs központokban, mozihelyiségekben. 1944. november 7-én a múzeumban nyitották meg a „Vologdaiak a Nagy Honvédő Háborúban" c. kiállítást. Ez év végén visszaszállították az állomány evakuált részét, s megkezdődött a múzeum helyreállítása. 1945 májusában már megnyitották a természet világát bemutató részleget, majd 1946. november 7-én a történeti osztályt is. Vologda fennállásának 800. évfordulóján zajló ünnepségek idején, 1947. szeptember 27-én adták át ismét a tájegység szocialista építőmunkájának történetét bemutató részleget. A háború után veszi kezdetét a vidék őstörténetének mélyebb tudományos kutatása. Gazdag anyagot tártak föl az évenként indított régészeti expedíciók, amelyeket olyan ismert szovjet archeológusok vezettek, mint M. E. Fossz, L. J. Brjuszov, L. A. Golubjova,A. V. Nyikityin, Sz. V. Osibkin.

2 A 60-as években a figyelem a város építészeti emlékeinek helyreállítása felé fordult. Nagyban hozzájárult a vologdai kreml és a Szofija-székesegyház épületegyüttesének restaurálásához az ismert építész-restaurátor V. Sz. Banyige (1905-1973), aki a rosztovi kreml helyreállítási tervét is készítette. A Szofija-templom gyönyörű XVII. századi freskóinak felújítását a Leningrádi Orosz Múzeum tehetséges restaurátora, TV. V. Percev (1902—1981) szervezte meg és irányította.

3 A vologdai kreml, más szóval a volt főpapi rezidencia épületkomplexuma a XVIXIX. századokból való műemlékcsoport, amely a különböző korokat megidézve különleges festői hatást keltő látvány. Az épületegyüttes létrehozása a Szofija-székesegyház építésével vette kezdetét (1568-1570). Ennek a három apszissal és boltíves megoldással készült ötkupolás, hatoszlopos templomnak a felépítése azzal függött össze, hogy a permi egyházmegye központját Vologdába helyezték át. E székesegyházat Rettegett Iván cár parancsának megfelelően a moszkvai Kremlben lévő Uszpenszkij-székesegyház mintájára építették föl, amely a XVI. században egy sor város és kolostor templomának prototípusa volt. Ezt a Szofija-templomot magasztalták legtöbbet 1686 és 1688 között az akkori jaroszlavli festők, élükön a hires Dmitri] Grigorjevics Plehanov mesterrel. A templom épségben megmaradt, gazdag díszítésű ikonosztázát 1724-1738 között alkotta Makszim Iszkrickij szentképfestő.

4 Az érseki palota építése a kincstárral kezdődött (1657-1659). Ez egy fél emelettel bővített kétszintes kőépület. A XVII. században a földszintjén voltak a jégvermek és a pincék, az emeleten pedig a pénztár és a bírói iroda (ebben megmaradtak a XVIII. század eleji díszítő falfestések. A félemeleten őrizték a kincseket és a fontosabb dokumentumokat. A XIX. században az épületet az egyházmegyei ökonómus rendelkezésére bocsátották, ettől kezdve magát az épületet gazdasági szárnynak kezdték nevezni.

5 Az épületcsoport centruma a Szimonov-épülettömb, amely galériával ellátott kétemeletes építmény. Keleti része fölött magasodik a négyzetes egykupolás házitemplom. Az első emelet nagy részét a keresztes díszterem foglalja el, itt fogadták a vologdai érsekek híresebb vendégeiket, így több ízben I. Péter cárt is. A többi helyiségnek a legkülönfélébb rendeltetésük volt: sekrestye, az alkalmazottak szobái, éléskamrák, sütöde stb. A XVII. század végétől a XVIII. század elejéig készült Gavrilov-szárny ugyancsak kétemeletes kisebb épület, amely „L" alakú épülettömböt alkotva csatlakozik dél felől a Szimonov-szárnyhoz. A XVIII. század első felében ebben a Gavrilov-részben volt az érsek lakószobája. Aztán a Joszif-szárny felépültével a Gavrilov-szárny amolyan összekötő láncszemmé vált a Joszif- és Szimonov-tömbök között.

6