A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bődi Erzsébet: Adatok Szirénfalva és Csicser népi táplálkozásához

partjáig terjed. Ung vidéki előfordulását tehát újabb keletűnek lehet tartani, s kizárólag az újkori növénynek, főleg a kukoricának az emberi táplálkozásra való felhasználásával függ össze. A kukoricapép színéhez hasonlította a nép a gabona harmadosztályú veresliszt]ébő\ főzött pépet, mikor azt is puliszkának nevezte el. A falvainkban vízbe címek nevezett pépszerű étel a szlovák kultúra hatására vált ismertté. Ez jelzi, hogy ezt az ételt általánosan ismerik a szlovák nyelvterületen, az attól keletre található ukrán bojkoknál és szórványosan Dél-Lengyelországban.

12 A pépes ételekre jellemző technológiával készül a krumplizsámiska és a törvebab. A zsámiskához vízben megfőzik a burgonyát és a vizében gabonaliszttel feltörik péppé. Aludttejjel vagy édes tejjel fogyasztják. A Sajótól a Felső-Tiszáig terjedő jobb parti területen jellemző étel a zsámiska.

13 A kifejezés ukrán jövevényszó a magyar nyelvben.

14 A törvebab télen gyakori pépes étel. A vízben puhára főtt babot liszttel feltörik. Gyakran vajon megpirított savanyúkáposztával kerül az asztalra. A táplálkozási kultúránk nagy területét alkotják a lepényfélék, melyek gabonaliszt és víz összetételű sült tészták.

15 Technológiailag két fő változatát különböztetjük meg: a kelesztetlen és a kelesztett tésztából sültet. A két faluban lepénynek a kenyér-, tehát a kelesztett tésztából kiszakított kb. 20 cm nagyságú ovális lapos tésztát neveznek, melyet kenyérsütéskor a kemence szájában sütnek ki. Sülés után vízzel lemossák és sóval meghintik. Ujabb változatát már töltelékkel (szilváslepény) együtt sütik meg, a kelesztett tésztába belenyomdosták a tölteléket, amely káposzta is lehetett. A kelesztetlen tésztából sütött lepényfélét ezen a vidéken loksánák nevezik. Három helyi változatát készítik. A vastagloksa liszt, víz (újabban víz helyett aludttej), pezsgő, só összetételű, félujjnyi-ujjnyi vastag, korong alakú vagy szögletesre vágott, a zárt tűzhely tetején (masinán) sült tészta, amit a sütés után vajjal, olajjal vagy zsírral melegen megkennek.

16 A soros vagy a leveles loksa hasonló összetételű, csak formázáskor, többszöri nyújtáskor zsírral lekenik és a tésztát hosszúkásra összetekerik. A nyújtást és a zsírozást többször megismétlik. Már nem zárt tűzhely tetején, hanem tepsiben sütik meg. Sülés után tésztája foszlós, leveles lesz. Habart ételhez volt szokás fogyasztani. A vékonyloksa vékonyra nyújtott tésztát jelent, összetétele a vastagloksával megegyezik. A vékonyloksát a masina tetején sütik meg, majd összetördelik. Fogyasztáskor forró vízzel megöntik, így puhítják meg, és zsírozva, túróval eszik. A vékonyloksa tehát már a főtt tészták csoportjához átmenetet képező sült tészta. A loksa párhuzamait megtaláljuk Erdélytől a Tisza vonaláig,

17 északon az egész Szlovákia területén

18 egészen a Valassko vidékéig.

19 A kenyeret helyettesítő szükségételek kukorica lisztjéből készültek, vagy szaporítónak burgonyát is tettek a gabonaliszthez. Ide sorolható a kukoricamálé és a krumplilángos, amennyiben azokat a zárt tűzhely vasán vagy a kemence alján sütötték meg. Nagy vonalakban a századfordulóra alakult ki a magyar táplálkozásnak még ma is jellemző alapkerete,

20 de már ezt jóval megelőzően a kenyér volt a földművelő nép megélhetésének, mindennapi életének, gondolkodásának a legfontosabb része,

21 és az is maradt napjainkig. A szirénfalviak és a csicseriek szemében, más vidékek népéhez hasonlóan, a kenyérnek nagy a becsülete. Ha valaki elejtett egy darab kenyeret, felvette gyorsan és megcsókolta. Ha valaki pocsékolta, disznónak adta, megszólták, hogy préda. A templomban újkenyérre áldoztak. Az ifjú párt lakodalomkor kenyérrel fogadják az új otthonba. A gazdasszonyt az után minősítette a nép, hogy milyen kenyeret és kalácsot tett az asztalra. „Jött a nagy ünnep jöttek a vendégek, szomszédok, mindenkinek az első tekintete a kenyeret fürkészte. A jó kenyér régen a gazdagságot jelentette, nem úgy mint ma". Az Ung vidéken lakó emberek jól tudják, hogy északabbra, fent a hegyekben még nagyobb tisztelet övezi a kenyeret, s ott nem is olyan régen komoly kenyérhiány sújtotta