A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bődi Erzsébet: Adatok Szirénfalva és Csicser népi táplálkozásához

Adatok Szirénfalva és Csicser népi táplálkozásához Az Ung vidéknek ebben az egymáshoz közel fekvő két településében, Szirénfalván és Csicserben (PtrukSa, Cicerovce) elsősorban a közös és hasonló elemeket kerestük a táplálkozás területén. A megtermelt és a beszerzett javak, a természetes növénytakaró, a vidék hal- és vadállománya gazdag táplálkozási kultúrát alakított ki. A gazdagságot a sokféle étel ismeretén és fogyasztásán, az ételek változatos elnevezésein, a többféle tartósítási eljárás együttes előfordulásán, a szabályszerűen ismétlődő heti étrend alakulásán, a hétköznapi és az ünnepi étkezési szokásokon mértük fel. Minden közösség táplálkozását két alapvető kritérium határozza meg: a rendelkezésre álló nyersanyag és a főzési-sütési technika, melyet a gasztronómiai szaknyelv konyhatechnikának nevez.

1 A gabonafélékből készült ételek

2 voltak azok, melyek évszázadokon át kielégítették a létfenntartás alapvető szükségletét.

3 A farózételek durva őrleményből készülnek. Ezeket az itt élő nép darának nevezi.

4 Attól függően, hogy milyen gabonaneműből főzik, háromféle daraételt fogyasztanak. A búzadara az egyik legrégebbi táplálék. Házilag, kézimalmon őrölték meg hozzá a búzát. Vízzel puhára főzték, és főzés után szétterítették a tányérokon; vajat tettek rá, és sósán fogyasztották. „Előbb a zsíros részét ettük meg, majd tejet öntöttünk rá." Azonos módon készítik és fogyasztják a tengeridarát, melynek mindkét faluban ismerik azsámiska elnevezését is.

5 Kukoricadarát tesznek forró vízbe, és kukoricaliszttel törik fel. Ez az étel még napjainkban is kedvelt. Túróvá vagy lekvárral ízesítve különleges ízű változatait kapják. A tejbedara annak a csemegeételnek számító eledelnek a neve, melyet ritkán kukoricadarából, gyakrabban a malomban kapott búzadarából, grízből főznek. Különleges alkalmak (lakodalom, gyermekágyas kismama) és a gyermek vasárnapi étrendjében szerepelt.

6 Van olyan háztartás, ahol nem cukrozzák meg, természetes ízében fogyasztják, néha vajzsírxal hintik meg. Az így elkészített tejbedara régebbi fogyasztási szokást őrzött meg, mint a magyar nyelvterület jórészén csak a múlt század végétől elterjedő, répacukorral ízesített változata, melyet itt is tejbegríznek ismernek. A lakosok már nem emlékeznek arra, hogy árpadarát is felhasználtak volna ínséges, nehéz megélhetési időszakban. A daraételek jelenleg már ritkán szerepelnek a szirénfalviak és csicseriek étrendjében.

7 Idősek, gyerekek és a betegeskedő emberek táplálékai lettek, mert nagyon egészséges eledelnek tartják őket. A kukoricadara másik neve: azsámiska krumpliételként maradt fenn. A finom őrleményből, lisztből készült sűrű táplálékot a pépes ételek kategóriájába soroljuk.

8 Ebből a csoportból falvainkban a macsánka a legrégebbi és a legáltalánosabb. Alapanyaga búza- vagy rozsliszt és tej. „Még a nagyanyám csinált nekünk gyerekeknek reggelire, igen szerettük."

9 A macsánka azért is érdemel figyelmet, mert az eddigi ismereteinkben e megnevezés nem szerepel.

10 A tengerilisztből főzött pépet mindenki puliszkának nevezi, mint Erdélyben, s az attól nyugatra fekvő területeken.

11 A szó földrajzi határa nyugaton a Közép-Tisza bal