A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK - Simán Katalin: Kőeszközleletek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1978-1982)

A két lelet körül semmilyen egyéb régészeti leletet vagy annak nyomát nem találtuk. Valószínűleg a Hidasnémeti—Borház-dűlőben talált leletekkel hozhatjuk kapcsolatba úgy típusát, mint nyersanyagát tekintve, így földrajzi összekötő kapcsot jelöl a lelőhely Kechnec és Hidasnémeti között. összegezve a terepbejárások eddigi eredményeit megállapíthatjuk, hogy a 13 lokalizált lelőhelyből 8 biztosan paleolitikus, a fennmaradó 5 pedig neolitikus, illetve hovatartozása nem dönthető el. Az eddig elért eredményekből még korai lenne túlzott következtetéseket levonni, annyi azonban megállapítható, hogy a földrajzi vonzásterületek elsősorban a folyóvölgyek (Hernád-völgy), illetve a nyersanyag-lelőhelyek. A paleolitikus lelőhelyek kivétel nélkül olyan domborzati helyzetben terülnek el, ahonnan a környéket jól be lehet látni, és ahonnan ellenőrizni lehet a hegyekből a folyó felé levezető utat. Megállapíthatjuk azt is, hogy bár a terepbejárás jórészt már elpusztult, vagy igen erősen sérült lelőhelyek lokalizálását teszi lehetővé, az iparkörök elterjedési területének felvázolásához igen nagy segítséget nyújt. Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak - elsősorban Czagányi Józsefnénak, Tavas Bélának és Kókai Istvánnak -, akik részint kőzetgyűjteményük darabjait adták át, részint terepbejárással segítették munkánkat. Simán Katalin JEGYZETEK 1. A cikk csak azokkal a lelőhelyekkel foglalkozik, amelyek anyaga a Herman Ottó Múzeumba került be. Nem foglalkozik azokkal a leletekkel és lelőhelyekkel, amelyeket ugyan a megye területén tártak fel, lokalizáltak, de amelyek nem kerültek be a Herman Ottó Múzeumba. 2. 1983. év tavaszán terepbejárás során megtaláltuk azt a telepet, ahonnan a korábbi években lehordódott anyag előkerült. A lelőhelyen igen nagy mennyiségű obszidián és elszórtan hidrokvarcit kőeszközök vannak neolitikus (bükki kultúra) edénytöredékek kíséretében. 3. Ladislav Bánesz: Paleolitické stanice pri Kechneci = Slov. Arch. VII-2., 1959. 205-240. ld. pl. Obr. 7. 10. Egyúttal szeretném megköszönni Bánesz Lászlónak, hogy a kechneci anyag tanulmányozását számomra lehetővé tette. 4. Ezt az elnevezést alkalmazom a cikk folyamán arra a nyersanyagra, amely az idők során, az elvégzett vizsgálatoknak megfelelően először szürke kalcedonként, majd számos egyéb néven, köztük üveges kvarcporfírként is szerepelt a szakirodalomban, és amelynek természetes lelőhelye a Bükkben, Észak-Magyarországon található. 5. Ld. Ringer Árpád doktori disszertációja (sajtó alatt). 6. Kriván Pál egy korábbi ásatás során gyűjtött mintát települési helyzete és az anyag rendezettsége alapján egyértelműen a pleisztocénbe sorolt. Az ásatás során 1979-ben ezt a réteget tisztán, a korábbi erősebben agyagos rétegektől határozottan elkülönülve találtuk meg. Felfelé, a fiatal humusztól nem lehetett jól elkülöníteni, mivel a területet előzőleg már alaposan ledózerolták, azt megelőzően pedig, rakodóterület lévén, megbolygatták.