A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Néhány szempont az állattartás marginális területeinek vizsgálatához

Év Sz.-marha Ló Sertés Juh Kecske Szamár Bivaly Öszvér 1870 1 479 000 802 000 1 636 000 7 198 000 9 300 1895 2 062 473 879 010 3 180 003 3 151 403 17 317 11 124 15 702 406 1911 2 184 999 900 425 3 351 688 2 445 980 20 970 8 203 12 180 424 1935 1 911 295 885 421 4 673 950 1 450 196 39 408 3 932 7 069 1143 1942 2 363 043 899 911 4 667 021 1 708 214 70 975 5 293 11 693 1440 1952 2 090 697 698 302 4 740 184 1 480 733 186 394 4 702 3 945 2369 1966 1 973 245 295 072 5 798 762 3 270 105 74 212 3 235 879 852 1970 1 932 552 231 486 5 970 024 3 023 807 — Az abszolút számadatok kedvéért érdemes talán részletesebben is bemutatni az említett állatfajták számát, a fenti statisztikában nem szereplő évek metszeteiben

4 : Év Kecske Szamár Bivaly öszvér 185X 23 410 15 109 9000 584 1928 29 836 4 690 7072 1539 1938 41 445 4 056 7342 1192 1947 99 981 3 912 2617 1640 1948 112 003 3 695 2574 1597 1950 149 084 5 830 3420 1730 1953 226 949 4819 4285 2025 1956 154 610 4 093 3382 1462 1960 72 307 3 446 2841 1593 A számadatok jelzik, hogy az említett állatfajták részesedése általában csak töredék százalékértéket képvisel a háziállat-állományban, s 1% fölé csupán háborús állatpusztulások után megy. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezt a kis állatlétszámot - az esetek jelentős részében - olyan gazdaságok tartják, akik nem rendelkeznek nagyállattal! Tartásuk így gyakran sajátos üzemtípust képvisel, önálló formát ölt, s gyakran más tartásmódot eredményez, mint a domináns állatállományé. Miközben tehát a néprajz joggal azokat a jellemző üzemtípusokat vizsgálja, amelyek a szarvasmarha, ló, sertés és juh tartására rendezkedtek be, talán nem szentel elég figyelmet annak a szűkebb rétegnek, amely kevésbé jellemző állatfajokat tart, kevésbé tipikus módon. S mivel ezen gazdaságok számára nemegyszer létalap az 1 -2 kecske vagy bivaly, ló helyett annak hiányában meghatározó jelentőségű 1 2 szamár vagy öszvér tartása, így nem hagyhatók figyelmen kívül ezek a „modellek" sem. 2. Bizonyos fokig megfigyelhető - különösen a kecske és a bivaly esetében - egy sajátos geográfiai determinizmus ezen állatok tartásánál. A kecsketartásnak a magas térszíneken való elterjedésére már többen utaltak,

5 de tipikusnak tűnhet a ö/vű/y-összetételű helynevek vizes, vízjárta jellege is. Pl.: Bivalos-tó (Kövend- Aranyosszék),

6 Bivaly fürdő (Hosszúpályi — Hajdú-Bihar megye),

7 Bivaly-fürdő (Egerszalók - Heves megye),Bivalyos gödör (Recsk - Heves megye),

8 Bivaly úsztató (Balatonlelle, Balatonszabadi és Látrány Somogy megye), Bihal úszó (Ordacsehi Somogy megye), Bivalos-tó (Szenta - Somogy megye), Bihal-tó (Kőkút Somogy megye)

9 stb. Nem állítom természetesen, hogy a geográfiai viszonyok jelentik az első számú kényszert ezen állatfajták tartásában, de szerepük nem hagyható figyelmen kívül. Utalni kell itt az egyes állatfajtáknak az ország