A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Néhány szempont az állattartás marginális területeinek vizsgálatához

területén való egyenetlen elterjedésére, amit jól tükröznek a statisztikai adatok, pl. a trianoni békét követő állatszámlálás adataiban. 3. Úgy tűnik, hogy a szociális okoknak meghatározó szerepe van az említett állatok tartásában. Bár nagy számban vannak kecskék, bivalyok, szamarak az uradalmak, nagygazdaságok állatállományában is, elsősorban mégis a szegénység nyomjelzői. Valószínűnek tűnik, hogy az uradalmaknál összeírt állatszám is jórészt az uradalmi cselédek, alkalmazottak életmódjához kötődik. Az 1920-as években pl. a szamár-állománynak több mint 1/3-a az 5 holdon aluli gazdaságokban volt, ugyanakkor a földtelen, ill. 5 holdnál kisebb parcellán élők tartották a kecske-állomány 90%-át.

10 Lényegében hasonló a helyzet a bivaly esetén is. Kalotaszegen a szegény ember marhájának nevezik:

11 a kecske közismerten a szegény ember tehene, s lényegében a szamárra is illik a szegény ember lova kifejezés.

1 2 Ezen állatok létszáma általában igen érzékenyen reagál a népesség gazdasági helyzetének változásaira, az állomány alakulásán nagyobb léptékű gazdasági történések is lemérhetők. Gazdasági-szociális nehézségek idején (pl. háborús évek, gazdasági regresszió) gyorsan felfut a számuk, hogy aztán néhány év elteltével újra a régire csökkenjen. Ennél a pontnál több lényeges összetevőt kell felsorolni, amelyek lényegében magyarázzák, hogy ezek az állatok teret nyernek a kisgazdaságokban. Mindenekelőtt azt, hogy ezekkel az állatokkal a szegény ember is saját jószághoz jut, ami mind a létfenntartás, mind a paraszti mentalitás szempontjából fontos tényező. A rászoruló ember számára ezek az állatok pont olyan becsesek, mint másnak a tehén vagy a ló, s úgy is bánik velük. Olcsók, rendkívül igénytelenek és nagy tűrőképességgel bírnak, így olyan gazdaságok is tartani tudják őket, ahol a nagyállatok tartásának hiányoznak a feltételei. Kós Károly utal a falusi értelmiség bivalytartására, de említhetnénk itt a tisztviselők, iparosok, bányászok kecsketartását is.

13 Ezek az állatok jelentéktelen mennyiségű és rossz minőségű takarmányon is tarthatók: az út mentén gyűjtött gyenge széna is fedezi szükségletüket. Az elmúlt évszázadban általában már adó sem terhelte tartásukat. Gyakran propagálták tartásukat a szegény emberek számára: gazdasági szakírók sok tekintetben enyhíthetőnek vélték általuk a szegénység létfenntartásának nehézségeit. Mindez egybeesett általában a társadalmi apparátus egyéb szociális törekvéseivel is.

14 A kecske, szamár, bivaly tartásában rendkívül fontosak az egyes családok hagyományai. Bár hasznukat mindenki elismeri, mégis idegenkednek tőlük. A parasztember általában magához méltatlannak tartotta a kecskét és a szamarat, s azokat is lenézte, akik tartották. Ahol viszont egyszer „befogadták" őket, ott gyakran generációkon át foglalkoztak a tartásukkal, még akkor is, amikor azt külső tényezők már nem kényszerítették. Ezek a családok gyakran gúny tárgyai, éppen állataik miatt, nemegyszer ezzel összefüggő gúnynevet kapnak, bár, s ezt újra hangsúlyoznom kell, munkájuk gazdasági hasznát senki nem vitatja! 4. A kecske, szamár, bivaly és öszvér tartásánál időnként szerepet kapnak sajátos célok, speciális elvárások, ami helyet biztosít számukra egy-egy gazdaságban. Különösen markáns példa erre egyes uradalmak öszvértartása. Hazánkban soha nem nyert igazán teret ez az állat, bár előnyös tulajdonságait sokan ismerték és elismerték. 1935-ben az állománynak több mint 60%-át az 500 holdon felüli nagybirtokokon tartották, ahol a gazdasági vasútvonalakhoz való szállításra, vontatóként nagy hasznukat vették.

15 Az öszvér és a szamár nagy teherbírását, málházhatóságát a katonai szállításban évszázadokon át kihasználták.

1 6 Speciális szerepet kapott a szamár mint málhás állat a pásztorok kezén is,

1 7 de szívesen használták a hegyvidékek szőlősgazdái a trágya és a permetlé hegyre való szállítására; vízhordó állatként pedig az antikvitás óta közismert. Szívesen tartottak bivalyt - különleges ereje miatt az uradalmak, pl. a cséplőgépek vontatására.

19 Legis-