A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: Elmélet és gyakorlat a selmeci akadémia pedagógiájában

14. BAZmLt. BmLt. Közgyűlési iratok, 327/1820. sz. - Itt jegyezzük meg, hogy például Zemplén vármegye levéltárában nincs nyoma annak, hogy a szolgabírák eljártak volna az utasításban foglaltak szerint; az utasítást különösebb megjegyzés nélkül helyezték el az iratok között. 15. BAZmLt. BmLt. Közgyűlési iratok, 328/1820. sz. 16. BAZmLt. BmLt. Közgyűlési iratok, 1775/1820. sz. 17. Szendrei i. m. IV. 668-669. Elmélet és gyakorlat a selmeci akadémia pedagógiájában A 17. század második és a 18. század első felében a fokozódó kínálatban megnyilvánuló nemzetközi verseny miatt egyre inkább időszerűvé vált a bányászati termelés gazdasági, műszaki és személyi szempontból való összehangolt megszervezése. Az akkori három nagy európai bányászati központban: Selmecbányán, Freibergben és Clausthalban már ekkor gondot fordítottak — a maguk módján - a bányászat gazdasági-műszaki vezetőgárdájának a kiképzésére és utánpótlására. A kiszemelt és alkalmasnak tálát fiatalokat a tapasztalt vezetők munka közben egyben oktatták is. Magyarországon az 1609 -1632. évi udvari kamarai rendeletek már megemlékeznek exppektánsokról és azok javadalmazásáról, azaz olyan, a bányászéletre alkalmas fiatalemberekről, akiket az üzemekbe tapasztalt bányatisztek mellé osztanak be, hogy tőlük a bányászati ismereteket elsajátítsák. Az ilyen ifjú még az üzemben dolgozva tanul. Az oktatás eme egyéni formájának tehát ekkor már múltja van Magyarországon. Ez az utánpótlási forma azonban a 18. század elején a bányászat fejlődésével már nem tart lépést, és sor kerül bányaiskolák létesítésére, így többek között Selmecen is. Az akadémia őseként 1735-től működő selmeci bányatisztképző iskolánál ez idő tájt egy instrukciót dolgoztak ki, amelyben már többek között „a fizetség gondolata is felvetődött" az oktatásban igénybe vett műszerek használatáért. A 18. század a tudományoknak a gazdasági élet terén betöltendő hivatását mind nyomatékosabban hangsúlyozta, és ez irányú feladataik ellátását sürgetően követelte. Kezd kialakulni a tudományok egy új ágazata: a műszaki tudomány. Amikor tehát 1763ban, a technikai főiskolák időrendi alapítási sorrendjében a világon másodikként (az első: 1747, Párizs, École nationale des Ponts et Chaussées; bányászati szakiskolaként pedig első a miénk) megalakul a selmeci bányászati főiskola, a hangsúly itt is természetesen a reáliák elméleti oktatásán van. A modern szellem a bécsi udvar mértékadó köreiben is visszhangra talált, s a bányászati szakoktatás terén megfelelő kormányzati intézkedéseket váltott ki. A tudomány és gyakorlat helyes arányú egyesítését felölelő bányászati szakoktatás tervét az 1762-i udvari kamarai tárgyalások a következő főbb alapelvekre kívánták helyezni: ,,a) Az elméletre nagy súly helyezendő; nem úgy, mint az addigi bányaiskoláknál, amelyeknek túlnyomó tudománya csak praktikus fogásokban és a gyakorlatban állott, b) Az egész monarchia részére csak egyetlen egy ilyen tanintézet állítandó fel; - és pedig c) olyan városban, amely a gyakorlati oktatásra is lehetőséget nyújt és nem valami országos székhely, mint pl. Prága, mert ott a hallgatóknak ezenfelül mindenféle mulatságra túl sok alkalmuk nyílik, d) Mindkét szempontból a legalkalmasabb: Selmecbánya, amennyiben itt a bánya-zúzó, kohó- és kémlészeti müvek a legtökéletesebben vannak berendezve, s mel-