A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: Elmélet és gyakorlat a selmeci akadémia pedagógiájában

lettük tűz-, vízi- és léggépek, valamint rudazatos szerkezetek (melyek másutt hiányzanak) léteznek, minek folytán a tanár részére elméleti előadásainak gyakorlati beigazolása és a hallgatók részére az elsajátítandó teóriák gyors átértése szempontjából hiánytalanul minden rendelkezésre áll. e) A monarchia összes filozófiai fakultásainak meghagyandó, hogy a fizika ama részében, amelyben a mineralógiát szokták tárgyalni, a bányászati ismeretekre is több figyelmet fordítsanak, hogy a netán e pályára lépni szándékozók bizonyos előkészítésben részesüljenek, f) Az iskola nyilvános jellegű, az oktatás ingyenes legyen és a tanidő két évig tartson, g) Tanulónak csak az vehető fel, aki előzetesen az aritmetikából sikeres felvételi vizsgát tett. h) A szegénysorsú, de tehetséges hallgatók praktikánsi ösztöndíjban részesítendők."

1 Lényegileg ebben a szellemben - bár a fentiektől bizonyos eltérésekkel - történt az új selmeci bányászati felső tanintézetnek a kiépítése. 1770-ben, amikor Mária Terézia akadémiai rangot (akadémia Montanestica) ad az intézetnek, már három tanszéken - vegytan, mennyiségtan, bányaműveléstan - folyik a tanítás. Délim, az első professzorok egyike szerint - mivel a bányászati tudományok egyik pillére a természettan, illetve ennek egyes részei, a másik pillére pedig a matematika - az első két évben ezek „a reáliák" alkotják az oktatás alapját. Ez Délius szerint az „új" akadémia fő megkülönböztetője a korábbi bányatisztképző iskolától. Az alapítólevél szerint az előadásokat hetenként négy napon két-két órában tartották; a délutánokat és a közbeeső napokat a hallgatók rajzoktatásra és „minden szabad órát" gyakorlatokra használtak. Faller szerint a hallgatók csaknem naponta kísérletekkel és vegyelemzéssel voltak a jól felszerelt kémiai laboratóriumban elfoglalva. Az első tanszékek vezetői az „újítók mohóságával" igyekeztek az új, realisztikus és hasznossági tárgyakat meghonosítani a főiskolán. Társulatok keletkeznek, tankönyvek, könyvek, folyóiratok jelennek meg a „reális irány" propagálása céljából. 1763-tól, az első tanszék megszervezésétől az udvari kamara jelentős összegeket áldoz a magas szintű oktatáshoz nélkülözhetetlen gyűjtemények és laboratóriumi felszerelések beszerzésére. Ami a tanítási módszereket illeti, az 1770-es tanterv „kiscsoportos oktatási módszer" alkalmazásáról beszél, amely az akkori viszonyoknak megfelelően, a hallgatók öntevékenységén alapuló „kohászati-kémiai laboratóriumi oktatási módszert" jelentett, és rendszeres alkalmat nyújtott „a magánszorgalommal párosult egyéni rátermettség kivételes erőinek kifejlesztésére, az instruktorok magánfelvilágosítása és irányítása alapján."

2 Ez az új módszer gyökeres változást hoz a természettudományok oktatásában, ahol eddig az „iskolai szőrszálhasogatás módszere" uralkodott. Ezt az öntevékeny laboratóriumi képzést veszi át az új típusú francia műszaki felsőoktatási szervezet oktatási módszereinek kialakításánál 1794-ben, az École Polytechnique megalapításakor. „A selmeci bányászati iskola Magyarországon szembeszökő példáját adja annak, hogy mennyire hasznos, ha a hallgatók maguk is gyakorolják azokat a müveleteket, amelyek a hasznos tudományok alapjául szolgálnak. Ott, Selmecen laboratóriumokat nyitottak, és fölszerelték azokat a szükséges eszközökkel, anyagokkal, hogy a hallgatók meg tudják ismételni a kísérleteket, s ily módon saját szemükkel láthassák mindazokat a jelenségeket, amelyek a testek egyesülésekor játszódnak le."

3 Ez az új módszer az igazi egyetemi szellem súlypontja ma is, vagyis a legmodernebb szemináriumi, laboratóriumi munka. Ez a forma, természeténél fogva, a kis hallgatólétszámú karoknak kezdettől máig fő erőssége. Ami az akadémia gyakorlati felszereltségét illeti: a 18. század végére a nagyműhelyen kívül egy természettani múzeummal, egy kis gépmintateremmel, ásványgyűjteménnyel és egy jól megalapozott könyvtárral rendelkezett. Erről az udvari kamara számára készült 1780-as könyvtári katalógus tájékoztat részletesen bennünket.