A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: Borsodi és miskolci ötvösök mesterjegyei 1820-ból

E kihirdetést természetesen sok egyéb fontos dolog előzte meg: például az, hogy a Helytartótanács utasítására a megye jelentést küldött az alakuló céh tagjainak a számáról, vagyoni helyzetéről stb. Külön érdekesség az a közgyűlési határozat, amellyel a megye a kért adatokat felterjesztette a Helytartótanács elé, mert szemléletes képet ad arról az álláspontról, amelyet az ipar ügyében képviselt: „Múlt 1835

ik esztendei Sz. György hava 28

lk napján 12489. szám alatt költ felső rendelés azt tévén kötelességünkben, hogy arrúl, ha valyon a' czéhbeli kiváltságért folyamodott miskolczi órások, lakatosok, puska- aranyművesek mind számukra, mind vagyonukra nézve a' czéh felállítására 's a' kiváltságlevélért járó díjjak lefizetésére elengedők-é? a' végbe vitt vizsgálatok után tegyünk jelentést a' felséges cs. k. Főherczegségednek és a' nagyméltóságú magyar Helytartótanácsnak, alázatosan jelentjük, hogy több rendbéli felírásainkban kijelentett okainknál fogva tökélletesen meg lévén arról győződve, hogy a' czéhek a' nemzeti szorgalom és ipar virágzását elfojtván, annak előmenetelét akadályozzák, ennélfogva azoknak eltörlését szorgalmazni szükségesnek látván, e' jelen Ország Gyűlésére küldött követeinket e' szerint utasítottuk, 's több ízbe kijelentett elvünkhöz most is ragaszkodunk — a' mennyiben azonban a' tisztelt felső rendelés szerint a' miskóltzi órások, lakatosok, puska és aranymívesek számáról és vagyonosságukról jelentés tétetni kívántatik, - kiküldött szolgabíránknak e' tárgyban beadott 's a' meghagyott kimerítő tudósítás gyanánt szolgálandó jelentésit alázatosan ide mellékellyük. - 1836. Böjtmás hava 12

en tartatott közgyűlésben."

1 3 Ennyi tehát, amit tudunk a borsodi és miskolci ötvösökről: három mesterjegy, két próbabélyeg, néhány név és céhük néhány fennmaradt fontos emléke. Mindezek ismeretében joggal tarthat számot az érdeklődésre egy, az ismereteinket jócskán kibővítő ügy, amelynek köszönhetően megismerhetjük a megye területén élő és dolgozó összes ötvös nevét, mesterjegyét és próbabélyegét. Néhány szót az előzményekről. A Helytartótanács 1819. november 9-én, Budán kelt, 30991. számú utasításával felszólította a törvényhatóságokat, hogy gyűjtsék be és helyezzék el levéltáraikban a területükön élő ötvösöknek a saját kezű aláírásaikkal is hitelesített mesterjegyeit és próbabélyegeit. A rendelkezésből megtudjuk, hogy eljárás indult egy pozsonyi zsidó ötvös, bizonyos Frankfurter ellen, aki értékük alatti ezüsttárgyakat adott el és a nyomozás során kiderült, hogy a céhekbe nem tömörült ötvösök nem ellenőrizhető módon látják el az általuk készített árucikkeket mesterjeggyel és próbabélyeggel, ennélfogva ha azok forgalomba kerülnek és kiderül róluk, hogy hamisak, a készítőiket nem lehet kinyomozni. A királyi rendelet, amelynek alapján a Helytartótanács utasítása megszületett, előírta, hogy az ötvösök nevük kezdőbetűivel kötelesek megjelölni termékeiket; a begyűjtött mesterjegyekre és próbabélyegekre tehát egy esetleges későbbi összehasonlítás és azonosítás miatt volt szükség. A vármegye 1819. Karácsony hava 22-én, Miskolcon tartott kisgyúlésén olvastatta el a rendeletet és azonnal utasítást is adott szolgabíráinak az abban foglaltak végrehajtására. Elsőként az egri és a szendrei járás főszolgabírái jelentették, hogy járásaik területén arany- és ezüstművesek nincsenek.

14 A Böjtelő (február) hava 10-én megírt jelentésében a szentpéteri járás szolgabírája egyetlen ötvösről ad hírt, aki járása területén a mesterségét gyakorolja: a Szentpéteren lakó Spiegel Lőrinc zsidóról, akinek viaszba nyomott mesterjegyét és próbabélyegét mellékelte is a jelentéshez.

15 Legkésőbben április 12-én a miskolci járás főszolgabírája, Erős József nyújtotta be a jelentését, amelynek melléklete valóban méltó a figyelemre: a papírra ragasztott