A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: Szőlőkultúra és bordézsma a tapolcai apátság 16-18. századi görömbölyi, tapolcai és mindszenti birtokain
Mindszent: A tapolcai apátság épületeinek lerombolása után, 1533/34-et követően kialakul Mindszenten - a korábban alapított kápolna körül - egy, elsősorban idemenekült katolikus népességből álló tömb. A betelepültek és utódaik egy évszázad alatt avasi szőlőterületekhez és pincebirtokokhoz jutottak. Miskolc városa Mindszent lakóit a település egy utcájaként, a város lakosságának szerves részeként igyekszik kezelni, az apát viszont saját jobbágyainak tekinti a kápolna körül letelepült lakosságot. Ez a reformáció időszakában feloldhatatlan konfliktusokat eredményezett. Egyik példájaként említjük Pribék András 1632-ben keltezett levelét, amelyet a tapolcai apátnak címzett. Ebben leírja, hogy több mindszenti jobbágy nem bízván az apátban, „Diós Görbén Császár Urunk eő felsége számára lévő gyalogok közé Íratták magokat." Erre Pribék lecsukatta ezeket az embereket, de Török János várkapitány rajtuk ütött, s feldúlva az apátság mindszenti udvarházát, a katolikus papokat „kapás pápista kurváknak" nevezve, szidta őket. 19 A Mindszent utcai jobbágyok (helyi, Görömbölyből és Tapolcáról egykor bemenekült lakosok és utódaik) hovatartozása a 17. század folyamán gyakorta felmerülő vitakérdés Miskolc város és a tapolcai apát között. Miután a mindenkori apát Mindszentet is rendszeresen bérbe adja apátsági birtokrészként, Miskolc város tanácsa folyamatosan tiltakozik e jogsértő cselekedet ellen. 1696-ban a városi tanács a következő tartalmú levelet intézte az apáthoz: panaszkodnak azok az emberek, „kiknek a Tüz köves oldalon pinczéik vagyon, hogy már két esztendők előtt Kegyelmetek Tisztei pinczéiket pecsételtetik és szokatlan Taxa fizetésére erőltetik." A pincék egy részét olyan régen ásták, hogy nem is tudják megmondani mikor. Eddig sohasem fizettek taxát az utóbbi két évet kivéve, „mert hogy akkor mikor fel fogták, Urak Tiszteitől meg vették és a szokott salláriomot megfizették. Enyi sok féle teher viselés alatt most ezzel is toldani akarják szegény Lakosoknak terheit, hogy ki ki esztendőnként maga jószágát újonnan vegye meg . . ." 20 A levél zárásaként Miskolc város tanácsa kéri az apátot, hogy a mindszentiek taxáját engedje el. Erre nem került sor, mint ahogy erről a későbbi mindszenti taxa-összeírások tanúskodnak. Egy 1746-os összeírás szerint az apátsághoz tartozó mindszenti település és lakosai 65 pincét bírnak, s ezek után az apátságnak taxát adnak. Ezek után a mindszenti lakosok 82 rénes forintot és 45 krajcárt fizetnek, de nem egyenlően, mert különbséget tesznek a pincék helye, száma és nagysága szerint is. A „két lyuk"-at birtoklók 2 forint 30 krajcár taxa fizetésére kötelezettek. 21 Az apátságnak az itteni Szent György hegyen nagy kiterjedésű szőlője volt, a mindszenti oldalon pedig 5 pincéje. Nemcsak az avasi, hanem a tapolcai borokat is itt tárolták. Egy 1747. évi összeírás szerint az évente idekerülő bor mennyisége 54—60 hordót tett ki. 22 . Mindszenttel kapcsolatban meg kell említenünk azt a 17. századi jogszokást (joggyakorlatot), amellyel a 18. században, s ezt követően is, nemcsak itt, hanem a miskolci szőlőterületek esetében is mindenütt találkozunk. Ez az adás-vételt követő áldomás. 23 Egy 17. század végi per tanúkihallgatása során hangzott el, hogy „az Mindszenti széken régi szokás és rendtartás szerént" aki a tapolcai vagy itteni hegyen szőlőt „örökön" vásárolt, „az a Mindszenti széken és Birák előtt azon szőleje vásárlásának örökös megerősítésére Áldomást itatott." Ezt senki el nem kerülhette, mert „soha senki örökön szőlőt különben nem bírhatott az Tapolczai hegyen, hanem ha az eörök vásárlás után Áldomást itatott az Mindszenti Birák előtt és az Ucza pecsétja alatt arrul bizonyságot vött." 2 4 A mindszenti lakosok életében az áldomásitalon túl a szőlő fontosságát az is mutatja, hogy az „Utcza" pecsétjében a 18. században éppen úgy szerepel a szőlőfürt, mint a 19. században és a 20. század elején, amikor Mindszent Miskolctól különválva egy évszázadig önálló település életét élte.