A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: Szőlőkultúra és bordézsma a tapolcai apátság 16-18. századi görömbölyi, tapolcai és mindszenti birtokain

Tapolca: Az 1570-ben kelt urbárium megfogalmazza, hogy a monostornak a tapolcai szőlőhegyen korábban voltak birtokai, szőlői. A pusztulás után — „amint ez Miskolcon hallható" - ezek már sok éve elhagyottak és elhanyagoltak, ezért azt későbbi szomszédaik saját földjükhöz csatolták, szőlővel folyamatosan beültették, s azóta is használják.

2 5 A 16. század vége, a 17. század eleje - úgy tűnik - a tapolcai szőlőtelepítések időszaka. Még 1625-ben is azt fogalmazza meg a feljegyzés, hogy sokan élvezik a dézsmamentességet, mások fizetik a kilencedet, de a tized fizetésére a lakosok közül senkit sem köteleznek. A szőlőterületek termőre fordulásával nemcsak az apátság dézsmája növekedett, hanem más okok alapján — új szőlőkhöz is jutott az apát. 1641-ben a Szent Benedek hegyen és a Kőkötőn 3 új szőlőbirtok kerül az apátság birtokába.

2 6 A 17. század második felében szőlőcseréről és dézsmakötelezettség alóli felmentésről vannak ismereteink.

2 7 1689-ben és 1695-ben is elkészült a tapolcai szőlőhegy dézsmajegyzéke. 1689-ben 141, 1695-ben 145 termelőt írtak össze. A hovatartozás (település) arányait tekintve sincsen számottevő változás, ugyanis a tulajdonosok többsége (134-140 fő) miskolci illetőségű, mindössze néhány olyan van, aki Ónodon, Mindszenten, Kassán vagy más távolabbi helyen lakos.

28 A 17. század végén, 18. század elején tovább tart a „szőlőterület foglalás". A 17. század utolsó évtizedében 57 személynek adnak ki 4-10 év közötti dézsmamentességet. 1710-ben pedig az apát 15 db szőlőt mentesít a kilenced alól 6 8 esztendőre. Ekkor fogalmazódik meg, hogy miután eddig itt főleg görömbölyiek és miskolciak szereztek szőlőt, ez a továbbiakban számukra tilos lesz. Megjegyzik, hogy a kor szokásához illően eddig az elhagyott vagy parlag szőlőket fából készült jelzéssel látták el. Ezt követően ezeket a jelzéseket márványból fogják csinálni, megkülönböztetendő a korábbiaktól, mert ekkortól kezdve az apátság ezeket a szőlőterületeket csak meghatározott összeg ellenében adja ki. Ez az időszak már az agilis Petrik András apátságának ideje, aki megkérdőjelezi a tapolcai dombokon elhelyezkedő négy miskolci nemes család (Szirmay, Barkóczy, Szepessy és Dőry) szőlőbirtokai dézsmamentességének jogosságát is.

2 9 Az 1717-ben készült feljegyzés szerint a Tapolca pusztát övező 13 szőlőhegy mindegyike, minden birtokosa után kilencedet szed a földesúr. Ennek bevétele - jó termés esetén eléri a 30 hordó bort.

30 A Tapolcára vonatkozó 18. századi adatok és feljegyzések közül 1745-ben keltezték az utolsót. Az ekkori bordézsma-összeírás 157 termelőt mutat ki, s közülük 124 fő ad dézsmát, a többi valamilyen oknál fogva mentességet élvez. Az évi jövedelem, azaz pincébe került bor 60 köböl és 13 icce. Ezt a dézsmálást is - mint a korábbiakat - 4 tagú „Tapolcaj Hegyesi Birák" és „két tapolcaj kerülő" írták alá. Röviden ennyiben lehetett összefoglalást adni a címben megfogalmazott kérdésekről, a három településre vonatkozó ismeretanyagról. A téma részletesebb kifejtése, az adatok elemzése a tapolcai apátság és Mindszent község történetét feltáró és bemutató munkában a közeljövőben fog megjelenni. Dobrossy István JEGYZETEK 1. Egri Érseki Egyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: EÉ

Lev.) 2066. rsz. köteg 2. A dokumentum az apátság történetét 1217-től írja le. Alapítására - feltételezhetően - nem sokkal ezelőtt kerülhetett sor. A leírás 1709-ben fejeződik be, amikor Kollonics Zsigmond tapolcai apát „császár hűségre" állt. 3. Marjalaki Kiss Lajos: A tapolcai apátság múltjának vázlata. Tapolcai Fürdőújság, 1. évf. 9. sz. 1933. aug. 26., ill. EÉLvt. 2066. rsz.