A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: Szőlőkultúra és bordézsma a tapolcai apátság 16-18. századi görömbölyi, tapolcai és mindszenti birtokain

JEGYZETEK 1. Kempelen Béla: Magyar nemes családok Bp. 1913. VI. k. 278. 2. Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593-1648 Bp. 1893. Magyar Történelmi Társulat 14. 3. Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648) Bp. 1954. 11. 4. Szilágyi i. m. 41. 5. Makkai i. m. 12. 6. Makkai i. m. 27. 1. Makkai i. m. 19. 8. Szilágyi Sándor: Lorántffy Zsuzsanna Történeti család- és jellemrajz Pest 1872. Az MTAévkönyvei 13. k. IX. darab 12-15. 9. Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1767 Bp. 1969. 226-260. 10. Vargái, m. 235. Szőlőkultúra és bordézsma a tapolcai apátság 16—18. századi görömbölyi, tapolcai és mindszenti birtokain A tapolcai apátság történetének kutatása során, az egri Érseki Levéltárból néhány évvel ezelőtt fontos dokumentumegyüttes került elő: közöttük az apátság dézsmajogának vizsgálatáról készült terjedelmes feljegyzés a 18. század elején keletkezett.

1 Ez egyben az apátság történetének is fontos dokumentuma, ugyanis nyomon követhető belőle közel fél évezred eseménysorozata.

2 A dokumentum kiemeli, hogy az 1628-as Pázmány-féle zsinat bizonysága szerint a tapolcai apátság már 1217-ben virágzott. A szerzetesrendekre vonatkozó függelék alapján birtokaik jobbágyaitól ekkortól dézsmát (decimalum) szedtek, s ez 1351-től, Lajos törvényeinek megjelenésétől kiterjedt a kilencedre is. Az apátság 1526-ig, a mohácsi vészig birtokai után mindkét dézsmajogát élvezte. Szapolyai János és L Ferdinánd háborúskodásának időszakában, 1532—1535 között az apátságot kétszer is támadás érte. 1532-ben a Szapolyai párti, szendrői Bebekek, 1535-ben pedig a diósgyőri Balassa Zsigmond dúlták fel. 1535-ben Balassa katonáival legyilkolva a 300 fős szolgáló személyzetet, földig romboltatta az ott levő épületeket, gazdasági objektumokat. A feljegyzések szerint ekkor a védekezést szervező és irányító apátot is meggyilkolták.

3 Az életben maradt szerzetesek és a lakosság bemenekült Miskolcra. 1535-től a tapolcai apátság, mint objektumegyüttes nem létezett tovább, a tervezett újjáépítésére sem akkor,

4 sem pedig később nem került sor. Csupán néhány (19. század végi és 20. század eleji) régészeti bejelentés, az ezt követő leletmentés, s ennek gyér eredményei a bizonyítói annak, hogy a Miskolcot alapító nemzetség temetkezési helye, a 13—16. század között virágzó bencés apátsággal és építészeti, tárgyi emlékeivel együtt örökre elenyészett.

5 Az apátságnak immáron tapolcai építményeihez nem köthető története viszont tovább folytatódott, s eseménydúsán alakult a következő évtizedekben, évszázadokban. így az egykori birtokokat, gazdasági hasznosítású területeket az ekkor még Szapolyai, majd később Ferdinánd párti Balassa Zsigmond vette tulajdonba, ill. ő birtokolta. 1547-től I.