A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Németh Györgyi: Sárospataki manumittáló levél 1618-ból

vagy anyagiakra. Olykor kényszerhelyzet miatt alkalmazta, mivel a jobbágy már korábban elszökött vagy elidegenedett joghatósága alól, s visszaköltöztetése nehézségekbe ütközött. Manumittált a földesúr akkor is, ha a kérelmező nem volt már teljes értékű munkaerő vagy pedig befolyásos úri pártfogókat szerzett. A manumissio törvényes útját az jelentette, ha hites személyek vagy megyei tisztviselők előtt ment végbe. Rendszerint írásba foglalták, gyakran megyei vagy hiteleshelyi jegyzőkönyvbe is bevezették. De előfordult olyan manumittálás is, amelyet nem foglaltak írásba. A Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattárában található manumittáló levél a manumittáló levelek jellemző példánya. Megismerhetjük belőle a manumissio sok sajátosságát. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna együtt adta ki, amint a levél bevezető sora mutatja, ők örökös földesurai voltak a Sárospatakon lakó Pankotai Andrásnak, akit „jótéteményeikben" részesítenek. Nem kivételes esetről van szó, mert ez „illendő esztendőktül fogván." A kedvezmények megadására az indította Rákóczi Györgyöt és feleségét, hogy elégedettek voltak Pankotai András hű szolgálatával. Lehetséges, hogy az akkori munkaerőhiányos időben ezekkel az engedményekkel akarták biztosítani a munkaerőnek birtokukon maradását, mert így folytatják: „következendő hozzánk való hűségét és szolgálatját meggondolván." A manumittálás során általában, de nem feltétlenül a colonus személyével együtt telke is kikerült az örökös jobbágyi állapotból. Némely esetben azonban a felszabadított colonus továbbra is szolgáltatással tartozott telke után, mely eredeti állapotában maradt a jobbágy személyének felszabadítása ellenére. Pankotai András telkével együtt szabadult fel, semmilyen szolgáltatással nem tartozott ezentúl érte. Telkének ház, kert, pince, szőlő, szántóföld — leírását részletesen tartalmazza a manumittáló levél. A földrajzi és személynevek felsorolása, valamint az égtájakhoz igazított pontos meghatározás sok támpontot nyújtanak a további történeti feldolgozáshoz. Ez a manumissio, akárcsak a manumissiok többsége, nemcsak a colonusra, jelen esetben Pankotai Andrásra, hanem feleségére, gyermekeire, mindkét nembeli összes leszármazottaira is vonatkozott. A manumissio tipikus esetét mutatja az a tény is, hogy Pankotai Andrást és utódait a levél egyelőre feltétel nélkül szabadította fel, de nem örökre és visszavonhatatlanul. Ugyanis a Rákóczi-család bármely tagja 400 forint lefizetésével visszakényszeríthette őket telkük minden tartozékával együtt az örökös jobbágyi állapotba. A szerjárás és a taksa fizetésének kötelezettsége nemcsak a telek, hanem a személyi szabadság elvételét is jelenti. Pankotai András és utódai szinte csak zálogba kapták szabadságukat. A manumittáló levél kiadói, Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna meg is védik Pankotai András új jogait azáltal, hogy hivatali cím szerint felsorolják, és utasítják mindazokat, akiknek módjában állna a jogokat figyelmen kívül hagyni. A manumittáló levél érvényességét és törvényességét a szöveg szerint Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna pecsétje és aláírása szavatolja, de ezek hiányoznak. Tehát a levél valószínűleg közel egykorú, de nem hiteles másolata az eredetinek. Bár a manumittálások gyakori velejárója a nemesi levél, az armális megszerzése, amelyet gyakran maga a földesúr intéz el volt jobbágya számára, ezúttal erről nem esett szó. Pankotai Andrásnak és utódainak további sorsáról nem tudunk semmi bizonyosat. Hasonló helyzetű társai közül voltak, akik eladták telküket s máshová, kiváltságolt településre költöztek. Voltak, akik kupeckedés, földbérlet útján vagy más módon kiemelkedtek, megvagyonosodtak. S voltak olyanok is, akik visszahulltak az örökös jobbágyi sorba. Németh Györgyi