A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Szalay Zoltán: Gondolatok a történeti üveganyag restaurálásához

kai hatások vagy az olyan anyagok sem, melyek esetleg káros vegyi folyamatokat indíthat el az üveggel érintkezve. A magas páratartalom elősegíti az alkáliáknak az üveg felületére való vándorlását, és ott a nedvesség segítségével a Si O-Si kötések megbontását eredményezhetik. A selyempapírba csomagolt üvegek felülete előbb vagy utóbb elhomályosodik. A földben levő üvegeket erőteljesebb környezeti hatások érik, mint a szabad levegőn levőket. Fontos tényező itt is a víz. Itt szabad vízzel is kell számolni, aminek hatása egészen különböző lehet, de végső soron mindig az üveg lebomlásához vezet. A változó vízmennyiség és az állandó vízmennyiségnek különböző a hatásmechanizmusa, ennek következtében a korróziós forma is különbözik egymástól. Az előbbi eredménye a kráteres-lemezes korrózió, míg az utóbbié a homogén romlás. Mivel a lemezes romlást a változó vízmennyiség okozza, létrejötte nagymértékben függ az időjárási tényezőktől. Ezt a tényt felhasználva dolgozta ki Brill és Hood a kormeghatározási elméletüket. A romlást természetesen a vegyi hatások is elősegítik, így a foszfor és az ammoniaionok igen erőteljesen bontják az üvegfelületet. Más ionok, pl. az alumínium- és bárium-ionok védő hatásúak. A víz ellentétes hatása azon alapszik, hogy egyrészt segíti az alkáli-ionok üvegfelületre való vándorlását, valamint vizes közegben játszódnak le az üvegre káros ioncserék is. Ugyanakkor a változó vízmennyiség időnként ezeket a káros elváltozások végtermékeit elmossa az üvegfelülettől, majd a folyamat kezdődik elölről. A baktériumos korrózió esetében a hatásmechanizmus fordított. Mivel a baktériumok helyhez kötöttek, saját anyagcseretermékükkel bizonyos idő múlva továbbműködésük gátolt. Ha viszont a megnövekvő víz mennyisége elmossa ezeket, a bakteriális működés ismét aktív lesz. A végeredmény azonban mindig a lebomlás. Az üveg kezelését természetesen mindig az adott üveg romlási foka határozza meg. Ezért problémás az etikai kérdések pontos megválaszolása. Etikai problémát általában nem jelent a teljesen elüvegtelenedett anyag, mint pl. a dunaújvárosi római leletek közül a teljesen homokká degralálódott üveg. Ez teljesen őrizte az üvegtöredék formáját, de kezelés nélkül porrá hullana. Itt egyértelmű a kérdés, meg kell menteni az adott lehetőségek között. Ez sikerült is a következő módszerrel: Az enyhe vízsugárral megtisztított üveget először alkohollal, majd acetonnal víztelenítettük, úgy hogy a víz- és alkoholkeverék a talaj felé szivárogjon el, majd ezt acetonos itatás követte, míg végül acetonban oldott butilmetakrilát polimerízátummal átitattuk. Száradás után a talajról könnyűszerrel leemelhető. Ugyancsak problémamentes az ép felületű üvegek kezelése. Ha azonban már választani kell az anyagszerűség és a formahűség között, már feltétlenül megbeszélés tárgya a tisztítás kivitelezése. A felületkezelés összefügg a nagyon rossz megtartású üvegek megerősítésével. Ennek is fokozatai vannak az egyszerű bevonattól az átitatásig. Az üvegek felületének a környezettől való izolálása preventív eljárásnak minősül, mivel a jó bevonat megszünteti vagy legalábbis lassítja a felületen lejátszódó folyamatokat. Mivel az üvegfelületek romlása a felületi nedvesedéssel van összefüggésben, a bevonatok minősége elektromos ellenállásméréssel ellenőrizhető. Jó bevonatot ad pl. a szilikonolajos bedörzsölés. A nagyon rossz leveles és homogén bomlású üvegnek kidolgoztunk egy átitatási eljárást metilmetakrilát monomerből kiindulva. A végeredményt két úton lehet elérni. Mindkét esetben monomerből indulunk ki. Tiszta monomert a szokásos módon előkezeljük, majd tiszta monomerbe helyezzük a megtisztított üveget és vízfürdőn visszafolyó hűtővel 50-60 °C-on bepolimerizáljuk az anyagot. Ennél az eljárásnál állandóan figyelni kell és amikor a keletkező buborékok már nagyon lassan elnyúlva érkeznek a folyadék felületére, gyorsan abba kell hagyni a műveletet és polietilén fóliára kirakva megvárjuk a teljes kikeményedést. Ez az eljárás a szebbik, de állandó figyelmet igényel. Másik úton anionomért acetonnal hígítjuk legalább 20, de legfeljebb 50% acetont adva hozzá. Ezután ugyan3* 35