A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Szalay Zoltán: Gondolatok a történeti üveganyag restaurálásához

úgy járunk el, mint az előbbi eljárásnál. Ezt nyugodtan hagyhatjuk, mert a lombikban nem keményedik be az anyag. Ezt addig kell melegíteni, amíg az anyag térfogata állandósul. Ugyanúgy kirakjuk fóliára, mint az előbbit. Ez lassabban köt be, mint az előbbi. Mindkét esetben célszerű a művelet előtt, de az elmerítés után az üvegeket vákuumban légteleníteni. Mindkét eljárással szép és jól megszilárdult üvegeket kapunk. A látványos etikai problémák természetesen az üvegek kiegészítésénél adódnak. Mint már említettem, az etikai problémák csak azóta kerültek felszínre, mióta üvegszerű kiegészítő anyagokkal rendelkezünk. Meg lehet pl. oldani az üvegek felületi kiegészítését is. Esztétikailag így nagyon szép eredményt kapunk, ezt a lehetőséget mégsem használjuk ki. Talán azért, mert korábban más anyagoknál hamisításnak számított a felületi kiegészítés? Más anyagoknál - bizonyos esetekben fánál és bőrnél vagy csontnál — szükséges volt ilyen természetű kiegészítés. Végeredményben a szépség is a tárgy egyik nem elhanyagolható tulajdonsága. A legtöbb etikai problémát az olyan tárgyak okozták, amelyek ritkaságuk révén, töredékként bemutatva nem adnak hiteles tudósítást a tárgyról, vagy a meglevő töredékek együvé tartozása nem bizonyítható, de bemutatása mégis szükséges. Ilyen esetekre kidolgoztam két eljárást. Egyik egy velencei kehelynél, amikor is a töredékek biztosan más-más üvegből származtak, analógiák alapján viszont ezekből jól rekonstruálható volt a forma. Ebben az esetben a töredékeket nem egészítettem ki, hanem egy 1 mm-es plexi lapból kivágtam a kehely körvonalait és ebbe a töredékeket beleforgattam, majd poliészterrel rögzítettem, végül plexi talpat készítettem, mellyel a kehely felállítható volt. így anélkül, hogy kiegészítést hamisítottam volna, a kehely bemutatható volt. Más esetben dupla hasú üvegnél a részeket szétszedhetőre készítettem el és minden darabon külön-külön meghagytuk a leltári számot. Végül néhány szót a kiegészítő anyagokról. Sok anyagot hirdetnek a külföldi hírforrások. Ezeket azonban mindig csak fenntartással fogadjuk, míg meg nem győződtünk használhatóságáról. így jártam legutóbb a Plastogén márkanevű metakrilát alapú öntőgyantával. Ezt víztisztának hirdették, a végeredmény azonban egy meglehetősen sárga termék. Egyébként bizonyos színárnyalatoknál jól lehet használni. A legszebb eredményt ma is a saját készítésű húzott metakrilátlap és a jól önthető Viapal adja. Ennek ellenére mindig figyelemmel kísérjük a külföldi híreket, hogy semmi ne kerülje el figyelmünket, amit céljainkra felhasználhatunk. Végezetül a miskolci üvegkiállítás újszerű kiegészítő restaurálási megoldásról engedjenek meg néhány gondolatot. Az üvegkiegészítő anyag tulajdonképpen ősi, ti. üveg. A megoldás viszont új és érdekes. Elképzelhető, hogy ebben az irányban is kell kutatásokat végezni. Az az érzésem, hogy ezt a módszert még tovább kell művelni, de nagyon valószínű, hogy ez újabb etikai problémákat vet fel. Ezekről a kérdésekről még sokat lehetne és kell is tárgyalni, de fontos lenne muzeológus szakemberek bevonása is. Köszönöm a figyelmet és további jó munkát kívánok a miskolci kollégáknak és a konferencia résztvevőinek. Szaky Zoltán <