A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Katona Imre: Sovánka István és a gyertyán-völgyi huta

Uraságod memorandumának az a része ragadta tehát meg első sorban is a figyelmemet, a melyben azt jelzi, hogy egy üzemét beszüntetett gyárat óhajt életre kelteni - állami szubvencióval. Természetes, hogy ennek következtében kétszeresen tolulnak elém a fentemlített kifogások és felmerül előttem az a kérdés is, hogy vájjon mennyiben biztathat nagyobb sikerrel Uraságod vállakózása, mint a gyár azelőtti vállalkozójáé? Mert Uraságod által eddig kis mértékben gyártott kétségkívül jeles és művészi maratott üvegek, véleményem szerint egy gyári vállakózás alapját nem képezhetik. Egyrészt azért, mert bizonyos mértékig ezek is a divatnak vannak alávetve, ha nem is túl drágák, mégis nem tartoznak az olcsó cikkek közé, másrészt pedig azért, mert a divatcikkek végzete: a megunás, annál hamarább fog bekövetkezni, mennél nagyobb számban fog az a piaczra kerülni. Fontos benne tehát ha Uraságod vállalkozásának súlypontját más alapra igyekszik fektetni, a mely közszükségletet elégítene ki. Az ilyen vállalkozás számíthat csupán sikerre, s véleményem szerint, az állam csupán ilyen alapon létesült vállalatot támogathat. Az állami szubvenció mindenkor csupán és kizárólag reális nemzetgazdasági tőkebefektetés lehet. Ilyennek gondolnám tehát, ha Uraságod egy részletesen kidolgozott tervezettel szerelné fel a Kereskedelmi Miniszter Úr ö Nagyméltóságához benyújtandó kérvényét, a melyet én természetesen előzőleg nem támogatnék. Nem vághatok ugyanis eléje a Miniszter Ur hivatalos rendelkezésének, a mely hasonló esetekben mindenkor azt az elvet követi, hogy véleményt kér az Iparművészeti Társulattól. A véleményező bizottságnak pedig én szintén tagja vagyok és így ott kell kifejtenem véleményemet, a nélkül, hogy a hivatalos útnak elébe vágnék. Bpest, 1905. jan. 4. mt ig. Sovánka István levele Radisics Jenőhöz Méltóságos Uram! Folyó hó 4.én kelt nagybecsű leirata értelmében engedje meg méltóságod, hogy vállalatom alaptervét részletesen leírhassam. Deczember 28.án kelt kérvényemben nem voltam bátor méltóságoddal szemben aprólékos dolgokra térni, de nagybecsű levele arra bátorít, hogy méltóságod nem fogja rossz néven venni, ha tervezett vállalatom alaptervét tárgyilagosan leírom, s reá mutatok mind azon tényekre, melyek azt véleményem szerint életképessé tehetik. A gyertyánvölgyi gyár tönkre menését értesülésem szerint volt tulajdonosa és annak két fia könnyelmű és számítás nélküli költekezése, s nem egy szerény gyároshoz illő költséges kedvtelések okozták. Néhány év előtt hazánk minden józangondolkozású üveg gyárossá igyekezett közvetlen fűtésű kemenczéit légszesz fűtésűre átalakíttatni azért, hogy a tüzelő anyag megtakarításánál nyert haszon által is versenyképessé tegye vállalatát a külfölddel szemben. Említett gyáros és fiai költséges kedvtelésük közepette nem vették észre, hogy honi kartársai lépést tartva a külfölddel, - lassanként átalakították gyáraikat. Ezen gyárakkal szemben pedig nem vehették fel a versenyt. Ezen tény nagyban siettette, s hozzájárult tönkre menésükhöz. A gyertyánvölgyi gyár tudtommal kincstári területen fekszik, s a gyárat is kincstári erdőkből látták el részben fával. A gyár két közvetlen fűtésű kemenczére van berendezve, az összes berendezése pedig kisebb költségű javítás után kivéve egy légszesz kemencze építését - ismét használható lenne. A munkás lakások szóval az épületek még mindég az elhunyt gyáros örökössei tulajdonát képezik, igaz, hogy lakatlanok, mert az a 300 munkás, aki ott a mindennapi kenyerét megkereste - szét szóródott a nagyvilágban. Én nem ragaszkodom határozottan a fentebb említett gyár üzembe hozásához, de a néhány üzemen kívüli gyárak közül ez felelne meg legjobban, amennyiben munkás lakások, fa, mész, kvarcz vízerő stb. más alkalmasságok ott rendelkezésemre állanak. Gyertyánvölgy évek előtt egy virágzó vállalat volt, bár a gyár az általa gyártott közönséges öblösüvegáru eladásával tovább mint a szomszédos négy vármegye - nem igen terjeszkedett, mert az említett megyék üvegkereskedői a gyár összes gyártmányát átvette, s a közönséges öblösüveg szük-