A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Katona Imre: Sovánka István és a gyertyán-völgyi huta

hanem a maratóst, tehát a kémiait. Ehhez azonban csak savkamrára és szerszámokra volt szüksége, melynek megteremtése nem különösebben anyagigényes. Másrészt talán azért is vonzódott Gyertyánvölgyhöz, mert nem feküdt messze Ujantalvölgyhöz, működése színhelyéhez, s azonos Kereskedelmi és Iparkamarai területen volt, ahol biztatást kaphatott kérelme teljesítéséhez. A gyertyánvölgyi gyár egyébként is rendelkezett néhány olyan plusszal, mely segíthette volna elképzelései megvalósítását. Gyertyánvölgyet ugyan nem kapta meg, felújítására az állam nem áldozott, de megszerzésére irányuló erőfeszítéseit mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert kiderül belőlük, hogy határozott koncepciója volt a korabeli üvegipari termelés szervezetére, működésére vonatkozóan, s lényegében ezeket az elgondolásait váltotta valóra Sepsibükszádon. A levelek nem érdektelenek művészeti, pedagógiai szempontból sem. Kiderül belőlük, hogy Sovánka konkrét kísérletet tesz az iskolai képzés és a gyári termelés összekapcsolására. Az is példamutató kezdeményezés, hogy a művészi és a kommersz igényű termelést megpróbálja egyesíteni, ugyanakkor a művészi igényű termelést tekinti fő feladatának a gyakorlatias és könnyen eladható, ún. sorozatáruk mellett. Joggal figyelmezteti arra Radisics, hogy egy fordított helyzet célszerűbb lenne, ugyanis az általa alkalmazott maratásos technika lassú, költséges és nincs nagy piaca, viszont nemcsak meg kell élnie, hanem a felújításra fordított állami hozzájárulást is vissza kell fizetnie meghatározott időn belül, ami így aligha sikerülhet. Mégis figyelemre méltó a javaslata, hogy a különböző ártípusok variálásával kívánja biztosítani a termelés folytonosságát, a rentabilitást. Sovánka a gyertyánvölgyi hutában biztosítottnak látná elgondolásai kivitelezését, az ütemes termelést. Ez azért is elgondolkodtató, mert az általa alkalmazott réteges üvegkészítés viszonylag fejlett belső berendezés kialakítását tette szükségessé, mire a korabeli magyar üveggyárakban nemigen áldoztak. Különösen megnövelte a belső kialakítás költségeit Sovánkának az a törekvése, hogy saját maratásos eljárása mellett kommersz, de tetszetős formájú üvegek előállítását is tervbe vette leendő üzemében. Korszakos ötlete volt egy olyan eljárás, mely jellegzetesen kisipari, egyéni. Ezért is figyelmeztette Radisics, hogy technikája, a maratásos eljárás nem alkalmas nagy szériák előállítására. így viszont, ha a termelés eredeti szinten marad, nem tud annyi példányt készíteni, mely olcsóvá vagy az eddigieknél olcsóbbá tenné termékei előállítását. Sovánka tárgyait ismerve, két észrevételt is tehetünk készítményeiről. Feltűnő formáinak szerénysége és mintáinak keménysége. Sovánka még Sepsibükszádon is - igen egyszerű szerszámokkal dolgozott. Edényeit formába fújta vagy fúvatta. Arra törekedett, hogy viszonylag egyenletes felületet alakítson ki tárgyain, s így a mintákat azokra könnyen felvihesse. Készítményei között viszonylag kicsi a formai változat. A zayugróci edényei ugyanolyan egyhangúak, mint amelyek Új an tal völgy ön vagy Sepsibükszádon készültek, pedig — főleg Sepsibükszádon válogathatott az üvegfúvókban. A minták felvihetősége kedvéért tudatosan mondott le a bonyolult formákról. Sovánka a minta felvitelének bonyolultabb módját is ismerte, pl. a cinkográf eljárást, mellyel a keresztelőkút rajzait felvitte. Később, amikor a több réteg alkalmazására tért át, nem ezt az eljárást követte. Még a felületes összehasonlításkor is kiderül, hogy a keresztelőkúttól hosszú út vezetett a több régetű, plasztikus mintákat mutató tálakig, vázákig. Míg a keresztelőmedence inkább a képes ábrázolás kategóriájába tartozik, későbbi vázái, táljai - ha nem is olyan értelemben, mint Galle-nál és a Daumtestvéreknél — már plasztikák, ahol a színeknek ugyanolyan értéke van, mint a formáknak. A piros réteget sem használja olyan előszeretettel, mint korábban. Technikája is átalakul, módosul. Mivel többnyire nem vonalas ábrákat alkalmazott, mint ahogy a franciák sem, hanem foltok segítségével akarta kifejezni magát, technikáját is ehhez alkalmazta. A maratásos eljárás az ún. takarásos technikák közé tartozik ugyanúgy, mint a batik vagy más hátsó-indiai textiltechnikák. Míg azonban ezeknél a színkeverésnek is