A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Katona Imre: Sovánka István és a gyertyán-völgyi huta

megvan a lehetősége, ha a leghalványabb színtől haladunk a legsötétebb felé, az üvegnél a rétegek adottak, hiszen azokat megfelelő vastagságban mártásos úton, tehát meleg állapotban helyezik egymásra. A továbbiakban minden attól függ, hogy a rendelkezésre álló minták alapján a kívánt sorrendben visszafelé haladva történik maratásos úton a rétegek visszafejtése. Ha az elhelyezett rétegek vastagok, a minták plasztikusan is kiemelkednek a felületből. Minden egyes formát fel kell szerszámozni. A minta átmásolása a tárgyra illeszthető sablonnal történt. Az egyes rétegek mintáit külön sablonok tartalmazták, melyek két összecsukható köpenyként szorosan követték a tárgyak formáit. Az volt a fontos, hogy a sablon két félként szorosan tapadjon a tárgyra, mert így a minta a kivágásnak megfelelően felvihetővé vált. A legkiemelkedőbb rétegeket a legfelsőbb alkotta. Ennek kivágott elemeit tartalmazza az ún. első sablon. Legvégül a legalsó réteget maratták fluorsawal az edényre. Sovánka a fedőrétegek pontos felvitelére törekedett, mert eljárása az utólagos korrekciót nem tette lehetővé. Ehhez tudni kell, hogy a franciák — különösen a Daum-testvérek - szinte milliméter vastagságú rétegekkel dolgoztak, ami 4 5 réteg esetében komoly és szemmel is konstatálható vastagságot eredményezett. Ilyen vastag réteg visszamaratásánál óhatatlanul fordultak elő meghibásodások, ami egyaránt tulajdonítható a minta pontatlan felvitelének ugyanúgy, mint a maratás egyenetlenségének. Ezeket utólag javítani kellett. A javítás, a korrekció legjobb és leginkább alkalmazott módja a véső- vagy csiszolókorong volt attól függően, milyen vastagságú réteget kellett megmunkálni a kijavítás érdekében. A legtöbb Daum-művön utólagosan is konstatálható a korrekció, a mechanikai beavatkozás helye és mértéke. Helyenként úgy tűnik, mintha az utólagos mechanikai eljárásnak legalább akkora szerepe lett volna — persze más előjellel -, mint a kémiainak, a maratásosnak. Sovánka üvegrétegei vékonyak, mindössze néhány mikron vastagságúak, így a dolog természetéből következik, hogy véső- vagy csiszolókoronggal nem lehetett utólag a mintába beleavatkozni. Tárgyainak mintái olyanok, mintha valóban úgy fejtették volna le a felesleges réteget, s a lefejtés - az üveg keménysége és ellenállósága ellenére minden mechanikai erő nélkül, sőt ellenére történt volna. Sokszor úgy tűnik, mintha Sovánka üvegeit úgy öntötték volna formába. A réteges üvegek készítésénél fontos követelmény az egyes rétegek sorrendiségének kialakítása, hiszen ennek a visszafejtésnél különös jelentősége van, mert nemcsak a minta formai és színbeli megjelenítése fontos, hanem a plasztika ritmusa, a konvex és konkáv felületek arányainak betartása is. Sovánka messze jutott a réteges üvegek technikai ismeretében, egyben-másban még a franciákat is megelőzte vagy eredményeiket nem vette figyelembe ott, ahol sajátosságai következtében egyénien meg tudta oldani problémáit. így Sovánka üvegeit nem ítélhetjük meg pusztán abból, hogy mennyire sikerült vagy nem sikerült a franciák technikáját elérnie és hatásában azokéhoz hasonló üveget előállítania. Sovánka ugyan a francia üvegesek nyomdokain haladt — talán egyben-másban nem is ment túl rajtuk —, mégsem utánozta őket, hanem megmaradt a nálunk sajátosuk szecessziós stílus keretei között, amit egyebek mellett az is bizonyít, hogy Sovánka — bár a francia irányzat hívének tekintette magát és ennek tartotta a magyar művészeti közvélemény is igen eltérő üvegeket produkált nemcsak bükszádi elszigeteltségében, hanem már Zayugrócon és Ujantalvölgyön is. Munkái között a szecesszió német irányzata is jelen van, mely főleg a kis- és könyvgrafikában érvényesült a századfordulón. Míg a francia irányzat a természet elemeit a környezetből kiszakítva alkalmazta, a németek a környezetet megtartva táji elemeket is ábrázoltak, természetesen stilizált változatban, a szecesszió törvényszerűségeinek megfelelően. Ebből nem következik, hogy a magyar szecessziót alakító hatások szelekcióját Sovánka végezte volna el, legfeljebb alkalmazkodott, s katalizátorként reagált a különböző hatásokra, melyek művészetünket e korszakban érték.