A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Katona Imre: Sovánka István és a gyertyán-völgyi huta

Mikes-féle bükszádi gyárat helyezték a bérlők üzembe, de tervezték a szintén szünetelő beéli üveggyár üzembe helyezését is. Majd azt olvashatjuk a Magyar Üveg- és Agyagújság egyik következő évi számában, hogy gróf Mikes Ármin bükszádi üveggyárát a Babka és Kreczeli cég bérli, s ők szorgoskodnak üzemelésének mielőbbi beindításán.

7 Tudjuk, hogy végül ezt sikerült Sovánkának az államtól megkapnia, de figyelme ekkor, 1904-ben, 1905-ben még a Borsod megyei gyertyánvölgyi üveggyárra irányult, mely szintén bérlő, üzemelő nélkül vesztegelt ezekben az években. A gyertyánvölgyi gyár sorsa még más üveggyárainkhoz hasonlítva is szerencsésen alakult, hiszen szinte alapításától egész működéséig a Koós-család személyében egy tőkeerős miskolci kereskedőcsalád gondoskodott árui közvetlen elhelyezéséről, akiknek sikerült így kereskedelmi tőkéjüket ipari tőkévé átalakítaniuk. Koós Soma azonban 1895-ben csődbe jut, s ezzel az üveggyár finanszírozó forrása annyira elapad, hogy a bérlő, a cseh származású Schusselka Gusztáv is fizetésképtelenséget jelent be 1897-ben.

8 A bukás okát kutatva a tulajdonos a Pénzügyminisztérium és a szaktárca, a Földművelés- és Kereskedelemügyi Minisztérium az objektív okokon kívül a szubjektív okokat is elemzi és megállapítja, hogy a gyár bukását az is siettette, hogy bérlője és különösen két fia, olyan költséges szórakozást folytatott, amit egy korszerűtlen gyár egyszerűen nem bírt el. A gyertyánvölgyi gyárat - mint hutáinkat általában — ezért hozták létre, hogy a közeli erdők fáit célszerűen és helyben hasznosíthassák és amikor a fa helyett az olcsóbb és korszerűbb gáztüzelésre kezdtek áttérni, e huták sorba bezárták kapuikat. A munkások egy része egy ideig még maradt, várakozott, majd szétszéledt, újabb helyen próbált letelepedni és munkát keresni. 1904 1905-ben, Sovánka gyertyánvölgyi orientációja idején a gyárat a háromszáz munkás közül már egy sem lakta. A gyár korszerűsítését az állam csak úgy vállalta, ha lehetőséget látott arra, hogy az új bérlő működése következtében a beleinvesztált pénz rövid időn belül megtérül. Ezért a Kereskedelmi Minisztérium azt az eljárást követte, hogy mielőtt döntött volna, az Iparművészeti Társulattal véleményeztette a kérdést. Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója is tagja volt a Társulat ún. véleményező bizottságának, ezért Sovánka előbb Radisicsot kereste fel, hogy megnyerje támogatását és előre kedvező véleményt kért tőle. Erre Radisics nem vállalkozott, mert úgy érezte, hatáskörén túlmegy, ha az ügy már véleményezve kerül a miniszter elé, ezért inkább módszertani tanáccsal látta el Sovánkát, hogy a miniszternek írandó kérvénye az eredményesség érdekében mit tartalmazzon. Tudjuk, hogy Sovánka kérelme meg is valósult, bár nem a gyertyánvölgyi gyárat kapta meg felújításra, hanem a már felújított és működőképes sepsibükszádit, mely átmenetileg bérlő nélkül maradt, de elképzeléseinek megvalósítására így is lehetősége nyílt. A gyertyánvölgyi gyárról tudnunk kell, hogy az ugyancsak a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara területén álló újantalvölgyi gyár mögött csak másodlagos szerepet tölthetett be. Az újantalvölgyi gyár évi termelése a gyertyánvölgyinek éppen háromszorosa volt, de míg az újantalvölgyit tulajdonosa, Kohinka Antal időben korszerűsítette, a gyertyánvölgyi gyárnak még csak egy gázfűtésű kemencéje volt, a másik kettő még mindig fatüzelésű maradt. A részleges korszerűsítés következtében már tej- és színesüvegeket is készíthettek, ami a városi lakosság igényeinek az egyszerű üvegnél jobban megfelelt, mindez azonban nem tudta ellensúlyozni a gyár helyzetének rohamos rosszabbodását. A gyertyánvölgyi gyárban tehát már megindult némi korszerűsítés, de azt nem vitték következetesen végig. Mindenesetre azzal, hogy színesüveget már tudtak készíteni, Sovánka számára felcsillant a lehetősége annak, hogy technikájához, a réteges üvegek készítéséhez Gyertyánvölgyön kedvező lehetőségekre talál. Gyertyánvölgyön már évtizedek óta működik csiszolóműhely, ahol a rétegek visszafejtése mechanikailag történik, Sovánkának azonban nem erre volt szüksége, hiszen ő nem a mechanikai úton történő visszafejtést kultiválta,