A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Kováts Dániel: A közszói elemek funkciója zempléni helynevekben

szempontokat adnak a helynevek, s ezen belül a bennük megjelenő közszók vizsgálatához. 3. Elsődleges földrajzi neveink túlnyomó többsége többelemü, Balogh László következtetése szerint ugyanis „a lokalizálás elvégzése és a jelölt földrajzi tárgy fogalmi tartalmának kifejezésre juttatása nehezen kapcsolódhat egyetlen szóhoz."

16 A többelemű elsődleges földrajzi nevek — Kenderfődek, Mónárfogás, Pap erdeje, Rossz-tag - végéről leválasztható a földrajzi fogalmat jelölő közszói elem, az előtag ezt egyediesíti, lokalizálja. Ezek alapján mondhatja, hogy az utótag a földrajzi tárgy fogalmi tartalmát, az első elem pedig a földrajzi név funkcióját hordozza. Tegyük azonban hozzá, hogy a helyhez kötést szolgáló előtag is hordoz információt. A gyűjtőterületünkről vett fenti példákban — legalábbis történeti értelemben — ez megfigyelhető. A Kenderfődekx'óX tudják, tudták Füzéren, hogy e növény termesztésére kiválóan alkalmas; a Mónárfogás nevű legelőről, szántóról tudják adatközlőink Alsóbereckiben, hogy „a jobbágyvilág idejében a molnárok használatában volt" (1841-ből való írásos dokumentumunk is van erről); a Pap erdeje Erdőhorvátiban papi birtok volt; a Rossz-tag Lácacsékén ma is jelzi a föld minőségét. Érdemes tehát kiterjeszteni figyelmünket annak vizsgálatára is — s erre már 1970-ben megjelent könyvében biztat Kázmér Miklós -, hogy az egyes elemek milyen jelentésű közszókkal, illetve milyen tulajdonnevekkel társulhatnak. Végh József is fontosnak érezte, hogy a földrajzi köznevekre, azok értelmezésére felhívja a figyelmet.

17 A földrajzi nevek közszói készlete a magyar nyelvterületen belül nem egységes. Meghatározza azt a táj jellege, földrajzi sajátsága, történeti alakulása, gazdasági élete, a lakosság etnikai képe, szokásrendszere, nyelvjárása. Ezért sürgeti a tudomány a földrajzi nevek széles körű gyűjtését. A sajátosságok egy olyan viszonylag kis területen is megfigyelhetők, mint amilyen a sátoraljaújhelyi járás 119 000 hektárnyi területe. Alább következő példáim onnan valók.

18 A Bodrogköz sík vidéke mellett e járásba esik a Hegyalja és a Hegyköz; a térfelszín formái tehát igen változatosak. A települések nagyobb része Zemplén, kisebb része Abaúj megyéhez tartozott 1950 előtt.

1 9 4. Az átvizsgált anyagban 343-féle köznévi elemet találtam. Ezek megterhelése természetesen nagyon különböző. Vannak közneveink, amelyek a mindennapos szóhasználatban közismerteknek mondhatók, területünk névadásában mégsem játszanak számottevő szerepet. A köznyelvi csermely víznévvel mindössze egyszer találkoztam (Csermelyke, S,

20 1873), egy-egy alkalommal bukkant fel földrajzi névben a gyepű [Farkasgyepű, C, 1864), a hágó (Hosszú-hágó, Sp, 1847), a hajlós (Közép-hajlás, E, 1880). Az élő névanyagban már ezek sem ismertek. Alig játszik szerepet a névadásban a víz közszó (Kékvíz, H, 'tiszta vizű forrás'; Melegvíz, Fk, 'forrás'), a kaszáló (Görbe-kaszáló, Ke; Felső-kaszálók és Alsó-kaszáló, Fr; s térképről további négy adat, Ri, Sp, Tk), valamint az orom (Magasorom-tető a bodrogközi Bodroghalom határában!; erről történeti adatok is: Magos orom 1844, Orom tisztája 1844). Példáink egyúttal az időbeli változást is szemléltetik! Másfelől vannak igen termékeny, sokat használt névelemek. Járásunkban a leggyakoribbak: alj, domb, dűlő, ér, föld, hegy, homok 'domb', járó, kert, kút, patak, rét, sor, tó, út. Ha az elemeket és terhelésüket egybevetjük más vidékek neveivel, akkor szembetűnő különbségekkel is találkozhatunk. Tolnában — objektív okok miatt — kevesebb az ér utótagú név, s az egész megyében mindössze 14 homok bázisnév található, hét településen használják. Ezzel szemben a bodrogközi Zemplénagárdon 18 -homoköt jegyeztem föl. (Somogyban több a homok, mint Tolnában.) A területünkön névalkotó elemként megjelenő köznevek közül Somogyban nem szerepelnek: bérc (pl. Közép-bérc, Huszár-bérc, E; Hosszú-bérc, W;Bérc, Fr; tlosszú bérez,