A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Kováts Dániel: A közszói elemek funkciója zempléni helynevekben

Sp, 1865); csapó 'vízlevezető hely, zsilip' (Zsaró-csapó, Z); csorgó 'forrás'(pl. Kopaszkacsorgó, E; Csorgó, Sp, 1875); forduló 'útkanyarulat' (Első forduló, Fr);gaz 'erdő, legelőerdő' (pl. Gaz, P; Bánya-gaz, Gyertyánoska-gaz, Muszka-gaz, E;Beregnye-gaz, Ny;Kisgaz, Les; Borjú gaz, Sp, XIX; Ronyvagaz, S, 1873); gorc 'talajkiemelkedés' (pl. Nagy-gorc, Mester-gorc, P; Pocok gorca, C; Lápos gorcz, Bh, 1844); gorond 'kiemelkedő földterület', gerind, gerend alakban is (pl. Farkas gorondja, K; Bivaj-gerind, Ka; Nagy-gerend, C; Kasza-gorond, Z; Hagymás-gorond, R; Hosszú-gerind, Ri; Gerindke, Bh; Hosszú-gerind, Hódos gorond, Z, 1864; Körtvélyes-gerind, Bh, 1844); morotva 'holtág' (Morotva-domb, Morotva-hát, Z; Morotva, R; Morotva, C, 1864); pac? 'hosszúkás kiemelkedés' (Nagypad, F); szög 'folyókanyar által kialakult beszögellő terület' (pl. Palló-szög, C; Gát-szög, Lókaszög, K;Nyár-szög, Nr; Bodon-szög, Kabolás-szög, Z; Kétér-szög, Ab; Szögvég, Tk). De nem is kell a Dunántúlra tekintenünk, ha a szóhasználat különbözőségére keresünk példát. A sátoraljaújhelyi járáson belül is megfigyelhetjük ezt. A bérc, a völgy (kivétel: £is Csonkás völgyes, Bh, 1844, ami elírás is lehet), a fcö 'kiemelkedő szikla, sziklás hegy' csak a hegyvidéken; a morotva, a gorond, a gorc, az er csak a Bodrogközben szerepel. A gödör a Bodrogközben 'szántóföld mélyebb része; töltés vagy vályog készítésekor visszamaradt mélyedés' jelentésben szerepel, a hegyvidéken 'vízmosás, szakadék' az értelme; a hegy közszón is természetesen mást értenek a Bodrogközben, mint a hegyvidéken, bár mindkét részen gyakori. 5. Az eredetileg információs értékű szónév elvesztheti ezt a funkcióját jelölésátvitel esetén, amikor ugyanis az eredetileg jelölt helyre nem, csak az újra vonatkozik. Az ág elem a vízrajzi nevekben még őrzi az információt (Alsó ág, Sp, 1847), a szántóföld nevében eltűnik ez a szerep (Keresztág, Ka). Kerítés a neve Karosban egy szántóföldnek, az adatközlő szerint azért, mert három oldalról nyárfasor veszi körül, pedig valószínűleg az erdőirtás, kiszárítás emlékét őrzi. A rekesz halászati műszó lehetett, így víznévként funkcionált egykor (Alsó Rekesz, Sp, 1847), ma jelölésátvitellel szántóterületet hívnak így (Koderekesz, K; Rekesz, Se). Hasonló folyamatot figyelhetünk meg a Bodrogköz tömeges tó megjelölései esetében, ami a vízszabályozással függ össze (szántóterületek: Farkas-tó, C; Sáros-tó, K; Ádám-tó, Nr;Asztrap-tó, Z). Találunk példát arra is, amikor a névhez épp a közszói elem alapjelentésének hatására — élénk asszociációs tartalom társul. A karcsai Maddzag-főüd név azonnal felkelti a keskenység képzetét, Erdőhorvátiban a Koszdomb nevű szőlőnek nincs nagy becsülete, Tiszakarádon a belterület Serke-piac nevű része a legutóbbi időkig őrizte a nagy szegénység emlékét. Az emlékeztető funkciót is betölthetik közszók. Az Éhenhótt-domb Erdőhorvátiban ma is éltet egy a tatárdúlást megidéző mondát, a Csata-rét Füzéren a vallási villongások korát idézi, a Kuruc-vágás (ugyancsak E) a függetlenségi harcokra emlékeztet, s van Nyakvágó (T, 1843) meg Akasztó domb (Ke) is. 6. A közszói elemek lexikológiai vizsgálatára néhány gazdagon terhelt szó példáján teszek kísérletet. Ha talán nem is reprezentál anyagunk minden lehetséges változatot, bizonyos törvényszerűségek — vagy legalábbis tendenciák — kirajzolódnak azért. Nézzük meg, hogy a kiválasztott, utótagként (bázisnévként) szereplő földrajzi köznevek milyen előtagot (lokalizátort) kaphatnak, s ez utóbbiak — keletkezésük idején, de máig is érthetően — milyen jelentéselemmel bővítik a bázisnevet. A példák száma jelzi az előfordulások arányait. Minthogy a gyűjtött anyag még nem teljes - az ellenőrzés most van folyamatban -, abszolút számokat, százalékos megoszlást nem érdemes közölni. Nyolc típust különítek el. Az első a természeti viszonyok közül a természetes allâtes növényvilágra utaló elemeket tartalmazza, a második az anyagra, minőségre utalókat. A harmadik típusba sorolt előtagok a helyzetre, fekvésre vonatkoznak, a negyedikbe tartozók az alakra, formára, méretre. Az ötödik és a hatodik emberi beavatkozást örökít 13