A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Jarmila Palicková-Pátková: Ludové kozusníctvo na Slovensku (D. Varga László)

illetően (A habán kerámia Magyarországon. 1976., A habán kerámia néhány kérdése. 1964., A sárospataki habán kerámia receptkönyv tanulságai. 1966. stb.). Kalesny könyve a szlovákiai habánok kerámiájával foglalkozik. Nyugat-Szlovákia több helységében a Dél-Morvaországból odamenekült, közben katolizált és kommunisztikus közösségeiket felhagyó habánok - Skalica, Holic, Malacky, Módra, Sobotiste, Vel'ke Leváre - virágzó ke rámiamü vess éget teremtettek. Készítményeiken az itáliai fajanszhatások mellett a hollandiai delfti kerámia hatásai is kimutathatók. Fokozatosan tértek át a díszedények készítéséről a használati tárgyak előállítására. Ezáltal még nagyobb hatással voltak a környék paraszti kerámiájára, népi fazekaskészítményeire. Végül is beolvadtak környezetük, általuk is alakított, formált népi kerámiaművésségébe. Könyvünk nagy részletességgel a legkésőbbi műhelyeket is ismerteti. Nagyszerű, sokszor egész oldalas színes képekkel kíséri a habán kerámiáról elmondottakat. A kiadvány tudományos igénnyel és tudományos színvonalon készült. Mind történeti, mind néprajzi vonatkozásban pontos, tartalmas, a kérdésről szóló irodalmat - a magyart is ismerő és használó munka. Ahabán kerámia előzményeit, összefüggéseit, közép-keleteurópai elterjedését illetően történetét, majd utóéletét, hatását megrajzolva Frantisek Kalesny egy, a közép-kelet-európai művelődéstörténet egészét érintő tárgykörnek elismerésre méltó, szlovák szempontű, összegezésével ajándékozott meg bennünket. Dankó Imre Jarmila Palicková-Pátková: Ludové kozusníctvo na Slovensku (Népi szűcsmesterség Szlovákiában) Bratislava, 1981. 320.1. A Szlovák Tudományos Akadémia a Szlovák népi kultúra kincseskamrája (Klenotnica Slovenskej Ludovej Kulturyj című sorozatának 13. köteteként jelentette meg ezt a munkát. A szerző — az SzTA Néprajzi Intézetének tudományos munkatársa a kötet anyagának zömét saját terepkutatásai során jegyezte le. Kutatásai Szlovákián kívül külföldre is kiterjedtek: gyűjtött Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, hogy összehasonlító adatokat nyerjen más szláv és nem szláv népektől. A kötet az alábbi fő fejezetekre oszlik: a szűcsáruk gyártásának formái és szervezése, a szőrmék és bőráruk készítése, bőrkészítmények, a bőr- és szőrmeáruk varrása és díszítése. A jegyzeteken, irodalomjegyzéken, a kép- és rajzillusztrációkon kívül a szerző ismerteti terepkutatásának helyeit, a szűcsmesterek neveit, valamint megadja a tájnyelvi kifejezések magyarázatát. A kötetet orosz, német és angol nyelvű rezümé zárja. Az előszóban tömören ismerteti a szerző a szücsmesterség múltját a mai Szlovákia területén, érzékelteti a szűcsmesterség fontosságát a paraszt- és a pásztortársadalom életében. Utal arra, hogy tanulmánya az első átfogó jellegű, összefoglaló írás a szűcsmesterségről a szlovák néprajztudományban. Saját anyaga mellett ezért legtöbbször külföldi összehasonlító adatokra támaszkodik. Első helyen azokat a magyarországi publikációkat említi, amelyek a szlovák nemzetiségűekkel is foglalkoznak. A nem szlovák szerzők mellett kiemeli Dorogi Márton, L. Niederle, K. Moszynsky és B. A. Rybakov munkásságát. A tanulmányból megtudjuk, hogy a bőrmegmunkálás, a szücsmesterség az egyik legelterjedtebb foglalkozások közé tartozott a mai Szlovákia területén a XVII1-XIX. században, amikor a mesterek már céhekbe tömörültek. Abban az időben Felső-Magyarországon, a mai Szlovákia területén 80 szücscéh működött.