A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kriston Vízi József: Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

Demjén Lukácsné Koós Cecília, 87 éves upponyi asszony felett, 1983. január 12. Dallam: Jézus az én reményem . . . Rubato -H— ^^^^^ f ; 0-, i—

r i J 1—

h— V 4^ • • 0 0 i __F il—

4 -41 jé - zus az én re - mé - nyern , rnély sir fed - jen be bár , f * r 4 Nm CS c r f k rc 3^ — 1 - meg - v * l - nem , ' à ram a me —i^n^ * 1 nny u 4 d- ve i VC Bol - de XJ ! h hi sz n< f~ * >m - b ?n , e szc ) or J ' ok- k =fe ön i e * 1 ^~ * / J /4 ^ êl

—

t -7— S az udv meg-mer- he - tet - len me - lyet ne-kunk i - ger Megszűnt dobogni szívem hidegen fekszem itt, Letettem az életnek gondjait, terheit, Nem fáj már itt semmi sem. e csendes, szűk helyen, Áldó kezét rám tette drága Jó Istenem. Megyek pihenni oda, hol vár rám hitvesem, Ózdon haltam meg, de majd itt lesz pihenésem, Sírkeresztünkre írva fel van már szerényen Itt nyugszik két jó szülő a Jézus nevében. Nyolcvanhét szép esztendőt adott Isten élnem, Tizenkettő éve, hogy itt hagyott jó férjem, Az egyévi betegség meggyengített nagyon, De itt a koporsóban megszűnt a fájdalom. Megnyugodva, békésen lépek ez útra én, Ha koporsó takar is Jézusom a remény, Benne bíztam éltemben, halva is bízom én, Örök hónába térve üdvöt nyújt majd felém. 11* 163