A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kriston Vízi József: Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

Fehér koporsóba bezárt kis virág, Könnyező szemekkel tekintünk reád, Szivünket a bánat tépi érted, Miért kell már néked sírba térned. A kedves altató bölcső-dal helyett, Szomorúan hallod e gyászéneket, Ha ölelésedért karunk reszket, Nem ölelhetik, csak a sírkeresztet. Nem fáradtál még el, miért pihensz hát, Alig hallottad még szüleid szavát, Öt hónapnyi volt csak csupán élted, Földi életedet korán végzed. Megállott kis szivem s többé nem dobog, Két szemem lezárva, aludni fogok, Ne sírjatok értem, ha elmegyek, A szép menyországban angyal leszek. Nem mosolyog többé az én kicsi szám, Nem mondom: szeretlek apám, jó anyám, Szűnjék néhány percre a sírástok, Búcsút vevő szómat fogadjátok. Első csókom tied jó édesanyám, Köszönöm jóságod már édesapám, Rövid búcsúzásom ez hozzátok, Szálljon égi áldás majd reátok. Nővérkém és bátyám Isten veletek, Nem is játszhattam még én tiveletek, Kettő nagyapám és két nagyanyám, Gondoljatok majd a sírban is rám. Kedves keresztapám és keresztanyám, Ti is fogadjátok búcsúmnak szavát, Unokatestvérek Isten áldjon, Minden jóval ezen a világon. Szomorúan megyek e vég-útra én, Vessetek egy búcsú-pillantást felém, Ágyacskám lesz a mély sírnak gödre, Hiába hull értem szemek könnye. összes rokonaim és szomszédaim, Tiszteletemre jött kedves vendégim, Boldogan éljetek e világon, Mindnyátokat a Jó Isten áldjon.