A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kriston Vízi József: Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

filiaként Bótához tartozó Sajómercsére is. Lőrincz Kálmánt viszont mindenki úgy ismeri, hogy „ő csak a biciklijén szokott utazni, neki az a legbiztosabb". Igaz, ő csupán a három kilométeres távolságra eső Borsodbótára jár, mivel Sajómercsén szintén működik egy búcsúztatást végző ember, Bartók Balogh Alfréd, nyugdíjas bányász.

14 Az írógéppel másolt búcsúztató szöveg másodpéldányát Lőrincz mindig a paptól kapja, ha az megérkezik Upponyba vagy ő állít be a bótai parókiára. Mivel a legfőbb adatok (név, életkor, dallam) szerepelnek a papíron, „elég, ha csak átfutja a szöveget, mert az éneket régtől tudja". A halott búcsúztatása Borsodbótán 1977 őszéig, Upponyban pedig 1981 tavaszáig háztól történt. Azóta ugyanis mindkét községben ravatalozó épült, így természetszerűleg megváltozott a halotti szertartás helyszíne, bizonyos fokig rendje is.

15 Korábban tehát a lezárt és beszentelt koporsót a ház udvarára vitték ki, s itt került sor az egyházi szertartás egy részére. Ezt követte az előre megírt énekes búcsúztató, majd a gyászmenet és a sírba tétel, miközben a bányászzenekar vagy a cigánybanda játszott. Ma mindez a temetőbeli ravatalozóban, s az előtt, majd a sírgödörnél zajlik le. Az alábbiakban három különböző búcsúztatót közlünk, feltüntetve azok dallamát is.

16 1. Kriston Hossó Vencel, 68 éves borsodbótai nyugdíjas bányász fölött, 1977. november 19. Dallam: Van egy gyönyörű kert .. . Poco rubato (V) 1 c r : —, i #•—

i • 1. Ba - na - tos ê — ne - kek hang— za - nak fe - let - tem r- 1 ' t—i -^J : (V) J =—*=ï 1 9 V*' * * I I Ut - ra ke-szen va - gyok

, el kell mesz-sze mennem. f w

— 0-—1 1 f J : 1 (V "1 ' 4 A - ho - vá most me - gyek, nincs szen-ve - dés ba - nat , In - gyen osz- to - gat - jak az ö - ró - kos ha - zat