A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kriston Vízi József: Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

Ó, de mégse ingyen kapom azt a helyet, Ahová csendesen nyugodni most megyek, Fájdalom, szenvedés annak a nagy ára, Sok jajt kért ajkamról a koporsó párna. Éltem ez életben én hatvannyolc évet, Szólított Teremtőm, számadásra térek, Negyvennégy esztendős házasélet után, Árva lesz otthonunk nélkülem ezután. Beteges voltam már annak van nyolc éve, Kialudt szívemből az öröm reménye, Csak pár napig voltam súlyos beteg csupán, Nem fáj most már semmi megnyugszom ezután. Ha már nem lehetek többé a tietek, Hajoljon hát hozzám még egyszer szívetek, Mielőtt elválunk előbb elbúcsúzom, S úgy indulok el a hosszú, végső úton. Első szavam tied szerető hitvesem, Tudom, fáj a szíved hogy búcsúmat veszem, Itt hagylak özvegyül de ne bánkódj nagyon, Minden jóságodért a Jó Isten áldjon. Nyugodj meg, ne sírjál feleségem, nagyon, így rendelte ezt a nagy égi hatalom, Mindent megköszönve azt kívánom neked, Áldja meg az Isten özvegy életedet. Mária, egyetlen szerető leányom, Férjeddel, fiaddal a Jó Isten áldjon, Megköszöni lelkem értem tett jóságtok, Békesség, boldogság ragyogjon reátok. Kedves jó unokám Gábor, Isten veled, Minden jót kívánok koporsómból neked, Vigyázzák majd reád a Jó Isten szeme, Életedet széppé, boldoggá Ő tegye. Gyula, Béla testvér és azok családja, Köszönöm, hogy itt van végső búcsúzásra, özvegy jó apósom most már Isten veled, Erőt, egészséget kívánok még neked. Feleségemnek hét testvére s családja, Könnyezve koporsóm íme körülállja, Sógornők és összes szerető sógorok, Tőletek is most már végleg elbúcsúzok.