A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kriston Vízi József: Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

1. kép. Dorogi István borsodbótai esperes, a búcsúztatók írója - 1983 A búcsúztatót mindig az elhunyt családjának egyik közeli hozzátartozója kéri a haláleset és a kért temetési időpont bejelentése során. A bótaiak lemennek a paphoz, az upponyiak pedig Sáta községbe menet (ugyanis ott van koporsó készítő műhely) térnek be a parókiára. Ilyenkor a pap szokás szerint megkérdi, hogy kiktől akarják búcsúztatni a holtat, s ezek (lévén általában kiterjedt rokonság) hányan vannak. Ha például egy középkorú férfi az elhunyt, akkor a megnevezettek sora a következő: asszonya (feletársa), lánya (és vője), fia (és menye), unokái, szülei, testvérei és családjuk, a házastárs testvérei, azok hozzátartozói, nász, nászasszony, keresztvízi és bérmagyermekek, komák és komaasszonyok, sógorok és sógornők, másfelőli rokonok, szomszédok, jóbarátok, munkatársak és a