A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Tiszadorogmai adatok a vessző feldolgozásához

A lovakat éjszakára kifogták, a hosszanti falaknál beépített jászolhoz kötötték, ellátták szálas és abraktakarmánnyal. Az itatást a rk. plébánia kertjében eredő forrásvízből végezték. A fuvaros, ha értékes rakománya volt, a szekerén aludt. Ha tehette, elhagyta szekerét és a jászlak végében álló dikón lópokrócok alatt pihent. Alvás előtt a tarisznyából elfogyasztott vacsorához ital is akadt. A keleti kaputól 10 méterre Kappel bácsi kocsmája még éjszaka is rendelkezésre állt, egy meszely borral az út porát a helyszínen bárki leöblíthette. A kocsma kis magaslaton feküdt és a Rákóczi útra néző, mindig nyitott ajtajával várta - a néha hangos - vendégeit. Egy helyiségből állt, pár lócával, nagy asztallal, az egyik sarokban kármentővel. Ha a Nyugati kapun lépett ki a vándor, pár méterre egy kis emelkedésen megtalálta a Gyöngytyúk Vendéglőt. Ez igényesebb utasnak szállást, ételt-italt biztosított. Az állásban éjszakázó szekerek úticélja gyakran Gönc volt. A Béke utcán át kihajtva hamar elérték az Ondi utcát, majd a Szerencspatak völgyében Tállyát, Abaújszántót érintve - Gönc községet. Volt olyan lengyel borkereskedő, aki a Hegyalján megvásárolt borát - megbízott útján — itt vette át. Göncig az eladó termelő hordójában szállították. Itt vadonatúj gönci hordóba, átalagba. fejtették át a bort az új hordókban sérülés nélkül tette meg további útját a Kárpátokon át. A gönci átvétel után már a vevő felelősségére utazott tovább a szállítmány. A II. sz. állás a fürdővel szemben a járda mellett terpeszkedett, a Rákóczi út 77. sz. alatt, s Feuermann József (Maxi) tulajdona volt. Termény adás-vétele, mezőgazdasági gépek eladása, külföldi gépek képviselete tartozott még üzleti profiljába. Az épület mérete 10x26 m volt. A múlt század második felétől kezdve az új vasútvonalak fokozatosan behálózták az országot, olcsón és gyorsan szállított a vasút. Az állásokra nem volt már szükség. Ezt is többször átalakították. Jelenleg műszaki bolt céljára használják, raktáraival együtt. Az állások pontos építési ideje nem állapítható meg. Feladatukból kiindulva az 1800-as évek közepén léphettek a szállítás szolgálatába. Az 1915-ös kiadású telekkönyvi térképen még mindkét épület szerepel. Farkas István Tiszadorogmai adatok a vessző feldolgozásához A vesszőgazdálkodásról szóló néprajzi irodalom esetleges és szegényes. Pedig jó okunk van föltételezni, hogy a mesterségeknek ez az ága valaha nagyon közkedvelt lehetett. A tavak, folyóvizek és vizenyős helyek mentén mindenütt megtaláhatóak a füzesek, amelyeknek a vesszőjéből nem túl sok szakismeret árán az emberek maguk is „megköthették" a ház körüli teendők ellátásához szükséges tárgyakat: kosarakat, kenyértartókat, tyúkültetőket, méhkasokat stb. A vesszőgazdálkodásról megjelent néprajzi munkák megoszlása is feltűnő: legtöbbjük csupán a látványos vesszőfonással foglalkozik. A Magyarság Néprajza Mesterkedés című fejezetében egy rövid bekezdést szentel a témának Bátky Zsigmond. A napjainkban megjelent néprajzi összefoglalás még csak említést sem tesz róla.

2 A népi fonástechnikák típusait és történeti hátterüket két írásában Csalog Zsolt dolgozta föl.

3 Jelenlegi kutatási helyünket - Tiszadorogmát - is érinti Takács Lajos tanulmánya.

4 Tiszadorogma, a