A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Magyari Márta: Állattartás két Ung-vidéki faluban

makkoltatták disznaikat, hanem még délebbi területekről - Szabolcsból - is hajtottak fel ide kondákat.

11 A környező tölgyes erdőkben való makkoltatás még az emlékezetben is él. Az így meghizlalt sertésnek szép piros szalonnája volt a makktól, de levágás előtt azért pár hétig kukoricával etették, hogy elvegye a húsának a makkízét. Az erdei makkoltatás megszűnte után még az 1950-es években is jártak Csicserből a környező erdőkbe makkot szedni. A makkszedésre az Őszi munkák után került sor. A hazaszállított makkot erre a célra készült veremben tárolták és a tél folyamán ezen hizlalták a disznókat. Ily módon a makk, mint takarmány megjelent az intenzív tartás keretei között is. A makk takarmányként való felhasználásnak jelentőségére utal az is, hogy a tölgyes erdővel rendelkező gazdák nem engedték, hogy erdejükben bárki makkot szedjen. A sertéstartás az intenzív gazdálkodás keretei között is jelentős hasznot biztosított a gazdáknak, a süldők eladása jó bevételi forrást jelentett. A környéken Nagymihályon volt nagy disznóvásár. A négy-öthetes malacokat és a süldőket is itt értékesítették. Általános gyakolat volt az, hogy a süldők árából még azon a vásáron malacokat vettek. Ezt a módszert később azért is részesítették előnyben, mert itt Nagymihályon angol hússertéseket is lehetett vásárolni. Ezek a vizsgált falvakban csak az 1920-as években kezdtek elterjedni. A disznónyáj télen—nyáron, mindennap kijárt a legelőre. Csicserben csak a legelő szélére engedték rá. A disznónyáj ügyeivel foglalkozó legelősgazdát rovásgazdának nevezték. A kondás bére hasonló volt a többi pásztoréhoz, de ő ezen felül még sorkosztra is járt. Az ebédet általában a felesége vitte el neki, vacsorára pedig maga ment a soron következő házhoz. A kondás is a pásztorházban lakott. Az ő feladata volt a kan gondozása. Minden kocatartó gazda adott ehhez abrakot. A kondás sorra járta a házakat és úgy szedte össze ezt, amikor egy sor elfogyott, akkor újra körbe ment.

1 Arányait tekintve a baromfitartás sem volt jelentéktelen ezekben a falvakban. A baromfival való piacozás a háztartás szükségleteit fedező állandó bevételi forrást jelentette, elsősorban Ungvár és Csap felé irányult. A két Ung-vidéki falu, Csicser és Szirénfalva gazdálkodási rendszerében tehát elsősorban a természeti adottságok - a kevés szántó és a jó minőségű legelők - következtében az állattartásé a vezető szerep. Ezen belül a szarvasmarhatartás a legjelentősebb, gazdasági súlyát tekintve fontos a sertéstartás is. A további kutatás létjogát a gazdag szokás és hiedelemanyag mellett az is igazolja, hogy számos továbbgondolásra érdemes kérdést felvetett már az eddigi gyűjtés is. Ezek közül az igen későn lejátszódó fajtaváltást ítélem az egyik leglényegesebbnek. Az okok kutatása természetesen a jelenleginél nagyobb apparátust igényel, a néprajzi leíráson túl a gazdálkodás, az állattenyésztés arculatát kialakító számos - történeti, földrajzi, gazdasági, hagyománybeli tényező együttes, komplex vizsgálata segíthet csak közelebb a megoldáshoz. Magyart Márta JEGYZETEK 1. Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben. Pest, 1837. 351. 3. kötet. 2. Fényes i. m. 351. 3. Fényes i. m. 353. 4. Galgóczi Károly: Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi bánság mezőgazdasági statisztikája. Pest, 1855. 325.