A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Magyari Márta: Állattartás két Ung-vidéki faluban

3. Állattenyésztés. Országos adatok 1851-1970. Budapest 1976. 19-23. 4. Állattenyésztés. Országos adatok 1851-1970. Budapest 1976. 23. 5. Gunda Béla: Erdély pásztorélete a földrajzi nevek tükrében. Névtudományi előadások II. Budapest 1970. 213-219.; Viga Gyula: Helynévi adatok a magyar kecsketartáshoz. HO M Évk. XIX., 1980. 227-237. 6. Jankó János: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe. Budapest 1893. 8. 7. A debreceni Déri Múzeum adattára. Néprajzi gyűjtemény 1376. 8. Heves megye földrajzi nevei I. Az egri járás. Budapest 1970. 124, 152. 9. Somogy megye földrajzi nevei. Budapest 1974. 54, 60, 64,141, 634. 10. Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés története Magyarországon 1920-1938. Budapest 1970. 401-402. 11. Kós i. m. 212. 12. Vigai. m. (1982) 459. 13. Vigai. m. (1981)48. 14. A teljesség igénye nélkül: Rodiczky Jenő: A kecske tenyésztése és hasznosítása. Budapest 1905.; Rodiczky Jenő: A kisgazda kecske tenyésztése. Budapest 1911.; Lónyay Géza: A kecske tenyésztése és a kecsketej fontos szerepe a kisdedek táplálásában. Budapest 1910.; Köves Gábor Zoltán: A kecsketenyésztés (A kisember tehene). Budapest 1945, stb. A Köztelek c. lap a századfordulón majd minden számában közöl hasonló írásokat. Feltűnő, hogy ezek a munkák sokszor egymást ismétlik, ugyanazokra az előzményekre nyúlnak vissza. 15. Gunst i. m. 403. 16. Matolcsi János: A háziállatok eredete. Budapest 1975.; Nicolaisen, Johannes: Nomadism and Stock-Breeding among the Tuareg. Földes László (szerk.): Vieh Wirtschaft und Hirtenkultur. Budapest 1969. 175-176.; Henninger, Joseph: Zum frühsemitischen Nomadentum. Földes (szerk.): i. m. 45. skk. 17. Szabó Kálmán: Kecskemét pásztorélete. Néprajzi Értesítő XXXIV., 1942. 16-18.; Borzsák Endre: A meddőnyáj. Ethnographia LXXV., 1964. 565.; Szilágyi Miklós: Adatok állattartásunk egy kevéssé kutatott problémájához. Ethnographia LXXV., 1964. 279-282. 18. Bökönyi Sándor: History of domestic mammals in Central and Eastern Europa. Budapest 1974. 304. 19. Papp i. m. 275. 20. Viga i. m. (1981) 30. skk. 21. Gunst i. m. 397-403. Állattartás két Ung-vidéki faluban Az Ung-vidék az egykori Ung vármegye nyugati részén terül el, ma Szlovákia legkeletibb határvidéke. A tájat három oldalról folyók határolják: az Ung, a Labore és a Latorca. Népi kultúrájában szoros kapcsolatot tart a beregi, nyírségi, szamosháti területekkel. A természeti adottságok következtében a Latorcát igen későn, csak az 1950-es években csapolták le - bőséges és jó minőségű legelők találhatóak itt, ezért a gazdálkodás struktúrájában az állattartás a meghatározó tényező. A néprajzi eszközökkel feltárt adatok és a múlt századi gazdasági statisztikák pedig azt is megmutatják, hogy az állattartáson belül a szarvasmarhatartás a domináns. „Szarvasmarhát annyit tenyészt Ungh vgye, hogy belőle el is adhat." - írjaFényesE. 1837-ben.

1 Ugyanakkor megemlékezik arról is, hogy ló igen kevés van a megyében, s fajtára nézve az sem sok figyelmet érdemel. Az állattenyésztés egy másik ágát ugyancsak jelentősnek ítéli: „Ellenben a sertéstenyésztés igen nevezetes ágát teszi az unghi birtokos urak jövedelmének, s valóban ezen állatot a rengeteg makkos erdők, a sok gyökeres, posványos hely könnyen tenyészthetővé teszik."

2