A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Kisgyőr népi építkezése

8. kép. Kőtornácos lakóház, Dózsa Gy. u. 46. arra, hogy egyes helyeken rimaszombati követ tettek alapnak, de általában megtette a helyi kő is. A kemence búbos részét vagy boltívesre rakott kőből vagy fonott és kiégetett paticsból készítették. Aztán kívül-belül kitapasztották és véglegesre kiégették. A kemence alján kb. 30-50 cm széles padka, ún. kocik futott körbe. Erre lehetett ülni, feküdni. A padka formázhatott négyszögletes vagy kerekded alakot is. A kemence felső, gömbölyded részét búbnak nevezték, míg a búb és a fal közötti hézag neve lett a sut. Ide kerültek a nem használt ruhadarabok, de lehetett itt feküdni is, főleg a gyerekeknek. A füstelvezetésre a szabad kémény szolgált. Ide ömlött a kemence és az egyes tüzelőberendezések füstje. Az alul palástszerűen szétterülő, hasáb alakú szabad kéményt kőből vagy paticsból készítették és sárral betapasztották. A szabad kémény bezáródását az 1950 60-as évekre tehetjük, amikor is lepadlásolták a pitart. A régi szabad kémények még ma is állnak, csak már zárt kéményként funkcionálnak. Bátky Zsigmond az építőanyagok és technikák elterjedésének vizsgálatakor az 1910-es népszámlálás épületstatisztikai adatait is feldolgozta. Arra a következtetésre jutott, hogy az akkori Magyarországon „nyugaton a kő vagy tégla falazatú, az Alföldön a vályog vagy sár falazatú, a Felvidéken és Erdélyben pedig a faanyagú házak dominálnak."

14 Bakó Ferenc már módosított ezen az állításon, hiszen az említett adatokat felhasználva kiderítette, hogy Magyarországon a kőépületek az összesnek csak 19%-át képezik. Ugyanakkor egyes területeken, így a faépítkezés területének mondott ÉszakMagyarországon a következő arányszámokat kapjuk: Nógrád: 20,6%; Heves: 20,3%; Borsod: 26,2%.* 5 Ebben a tanulmányban éppen azt szerettem volna - egyrészt - igazolni,