A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Kisgyőr népi építkezése

5. kép. Faragással díszített kapu, Völgy u. 24. amikor a színek, jelentéktelenebb melléképületek a kerítéshez kapcsolódtak egyik falukkal. A nem főhelyen levő kerítéseket pl. a kiskerteket elválasztó kerítéseket - sövényből, fonásból készítették. A kis- és nagykaput fából faragták. Kisgyőrben igen elterjedt volt az oszlopok, kapufélfák faragása, díszítése. Az ún. magyaros, tulipánleveles, hullámvonalas minta volt a jellemző (5. kép).

9 Meg kell még említenem a kutakat, vízgyűjtőket, amelyek - a már ismert vízhiányos természetföldrajzi fekvés miatt

10 igen nagy fontosságra tettek szert. Az ásott, talajvizet biztosító kutak oldalát faragott kövekkel rakták ki. A vizesvödröt gémmel vagy egyszerűen egy hosszú póznára szerelt kampóval húzták ki. Még ma is látható olyan kút, amelynek rovat ék\a fából van. Gömbölyű keményfából négyszögletesre kifaragták a gerendákat és azokat fecskefarkos csapolással összeillesztették. A rovdtékból félteknő alakúra faragott válu vezetett ki az itatóia. Azért szerették jobban a fát, mert ebben kevésbé melegedett fel a víz. A fakávás kutakat váltotta fel az utóbbi évtizedekben a kőkávás kút, de a gémes kiemelés szinte napjainkig, a vezetékes víz megjelenéséig általános volt (6. kép). Alaprajzi tekintetben általánosnak tekinthető a szoba-pitar-komora elrendeződés, amihez külön bejárattal, de általában közös tetővel csatlakozott az istálló. Az 1949-es statisztikák is igazolják ezt, hiszen 408 lakóházból 365 volt még ekkor is egyszobás és csak 43 kétszobás.

11 Ennél a problematikánál kell beszélnünk a társadalmi-vagyoni tényezők szerepéről