A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Kisgyőr népi építkezése

tek a sár közé). A tetőzet szinte kivétel nélkül szarufás-kakasülős szerkezetű. Az egymásba csapolt szarufapárokat még a földön illesztették egybe, majd páronként állították fel, és ácsolták bele a keresztgerendába. Erre a vázra szögezték aztán fel a léceket. Kisgyőrben az uralkodó tetőtípus a nyeregtető volt. A lakóház két rövidebb oldalát tűzfal, az ún. vértelek zárta le. Vérteleknek az ablakszinttől a tetőcsúcsig húzódó részt nevezték. Ennek anyaga leginkább kő volt, de lehetett és volt is fűrészelt deszkából vagy paticsfonásból. Egyes épületeken igen szép díszítések, vakolatrátétek, befűrészelések is megfigyelhetők (2. kép). Tetőfedő anyagnak a század elején még túlnyomórészt zsúpot alkalmaztak. A gabona (rozs) szalmájából kicsépelt zsúpot kétféleképpen használták. Kb. az első világháború időszakáig zsúpbábut, bábut formáztak, majd ezt szalmakötéllel - a szalmát vízzel meglocsolták és így lehetett belőle kötelet csavarni nyolcas alakú kötéssel a lécekhez erősítették. Alulról felfelé kezdték rakni a bábukat; a tetőgerincen, a girincen végig beszegték az egészet. A bábukat kettéválasztották és ráengedték a gerincre. Kívülről egyenletesen sima volt az egész felület, csak belülről lehetett látni, hogy lépcsőzetesen van felrakva. Ettől jobbnak tartották azt a módszert, ha a zsúpot csak egyszerűen szétterítették a tetőn és egy rövid nyelű, fából készült zsúpverővéi felverték a tetőre. Ez a módszer tartósabb, mert a szalma tokiásza ez esetben belül volt és a tartósabb, a vizet jobban vezető szára került kívülre. A felvert zsúptető akár 15 évig is kitartott és gyorsabban is elkészült (3. kép). Néhány nádtetős házról is van adatunk. Ezekhez a nádat a harsányi halastó mellől szerezték be. 3. kép. Zsúptetős zsellérház, Völgy u. 37.