A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Kisgyőr népi építkezése

készítették paticsból. A tapasztásra és a falak kötőanyagául szolgáló sár és a pelyva beszerzése senkinek sem okozott gondot. A házépítés igen fontos, nagy áldozatokkal járó esemény volt a parasztcsaládok életében. Éppen ezért korán kialakult a segítségnyújtás szokása, főleg a rokonságon belül. Fuvart vállaltak egymásnak, segítettek követ fejteni, alapot ásni stb. Igen érdekes, hogy szakképzett, mesterlevéllel rendelkező mester, kőműves fogadása nem voltjellemző. A faluban volt 4-5 ún. „ügyes ember", aki valamikor elleste a mesterségbeli fogásokat, és aztán a faluban felvállaltak minden ilyen munkát. „Vállalásra", ritkábban napszámra dolgoztak, de előfordult az is - közelebbi ismerős lévén-, hogy csak prezentbe kaptak valami természetbeli juttatást a háziaktól. A segédmunkát minden esetben a háznép vagy a rokonság adta. Az ácsmunkákra se kellett mester, hiszen a főbb technikákat eltanulták az erdőmunkák során, faragással pedig szinte minden férfi foglalkozott a faluban. Falazat: kő-tégla alap vályog sár alap vályog-sárfal Egyéb Összesen 'kőtégla fal vályog—sárfal vályog sár alap vályog-sárfal 1910 403 6 6 413 1949 404 1 2 1 408 Tetőfedés: pala—cserép-bádog zsindely deszka zsúp—nád össz. 1910 64 12 337 413 1949 226 1 181 408 Az építkezéshez szükséges alapanyagok beszerzése és a munkaerő megszervezése után, általában késő tavasszal kezdődött a tényleges munka. Először az alapot, a fundamentumot rakták le. A 40-50 cm széles kőalap - a statisztikákból is kitűnik

7 - megvolt szinte minden lakóépületnél, de még a nagyobb gazdasági épületek, kamrák, ólak stb. alá is került. A mélysége változó volt. A magasabban fekvő, sziklás részeken alig volt 30-40 cm mély az alap, míg a mélyebben fekvő, lazább talajú területeken elérte a 60-80 cm-t is. Kötőanyagként sarat alkalmaztak. Az épületek falazata is hasonló technikával készült. Az udvaron felhalmozott követ nem faragták, hanem formára, pászolásra illesztgették egymáshoz. Alulra kerültek a nagyobb, tömörebb kövek, míg fentebbre a laposabb, vékonyabb darabok. A hézagokat sárral, kisebb kődarabokkal toldották ki. Kötőanyagként minden esetben a kövér sarat használták. A fő- és közfalak elkészítésével egyidőben tették be a nyílászárókat is. Kisgyőri jellegzetesség a szépen faragott, nagy igényességgel megmunkált ablakkeret, amely díszévé válhatott a lakóháznak. A század elején épült házakon még jellegzetes kisméretű, szűk ajtók, ablakok voltak, míg az újabb építésű házak tágasabb, több világosságot adó nyílászárókat kaptak. Egy-két hetes száradás után felrakták a födémszerkezetet. Felkerült a sárgerenda vagy folyógerenda (mindkét terminológiát használják), majd ezekre a keresztgerenda. A nagyobb fesztávolságú épületeknél mestergerendát is tettek, amely vastagabb volt, mint a többi, hogy tehermentesítse a födémet. A padlást először ledeszkázták - boruló deszkafödém -, majd felülről 5-8 cm vastagon letapasztották pélyvás sárral (búzatöreket kever-