A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Kisgyőr népi építkezése

1. kép. Pincesor a Völgyben (A fotókat a szerző' készítette.) Kisgyőr igen sok archaikumot, néprajzi érdekességet őriz még napjainkban is. A házak egy része még ma is zsúptetős, még élénken él az ólas kertek emléke, a felszabadulás utánig fennállt a feudális eredetű jobbágy birtokosság és a zsellérbirtokosság intézménye; a fafaragás, a szokásvilág és a falu társadalmi tagozódása is rejt érdekességeket magában. Természetesen ezekre a kuriózumokra már korábban is felfigyelt a néprajz. A községre vonatkozóan 1846-ban Tompa Mihály, 1913-14-ben Klein Károly, 1929-ben a Miskolci és a Néprajzi Múzeum munkatársai kutattak. 1938-ban két diák gyűjtött itt, 1958-ban Szoboszlayné és Bodgál Ferenc, 1963-ban Mendele Ferenc, Erdélyi Zoltán, Földes László és Bodgál Ferenc gyűjtöttek Kisgyőrben. Bodgál már el is készítette a falu monografikus néprajzi kutatásának tervét.

s Sajnos a kutatások ellenére sem születtek cikkek, tanulmányok erről a területről. Jelen dolgozat a falu jellegzetes építkezését igyekszik leírni a korábbi és a jelenlegi kutatások anyaga alapján. Kisgyőrben bőven volt építőanyag: elsősorban kő, fa, sár és patics. Már Fényes is említette, hogy a falu egy kősziklára települt,

0 s a faluban és környékén hosszú évtizedek óta volt és van ma is kőfejtés. Az intézményes kőbányászaton kívül is minden gazda talált építkezésre alkalmas követ a falu határában. A kőbányából is termelhette a család vagy a rokonság együtt nagy vastangákkal a követ. A bányajog, a kőértékesítés terén nincs igazán tiszta képünk. A falunak az utóbbi másfél évszázadban több bányája is volt (Meszesi bánya, Kiskuti bánya, Palabánya, Kőporos bánya), de ezeknek sohasem alakult ki igazán szervezett működtetése. Az adatközlők szerint többen is foglalkoztak kőfejtéssel: pl. Kun István, Kérő Lajos, Kékedi József, Tamás János, Bihari Károly és Lajos. A kőfejtők nap-